lvnte 2010.05.02. 14:59

Így készült: Budapest 100 éve és most - összehasonlító fotógaléria

Közeli kapcsolatba kerülhet bárki a történelemmel, ha a HVG galéria után kedvet kap hasonló fotók készítéséhez saját környezetéről, vagy kirándulni indul az archív felvételek alapján a városban. Ki tudja, talán azokat a képeket fogja valaki 2100-ban felhasználni, amiket mi most megcsinálunk.

Előkészület

Első lépés (egyben az első akadály) maga az archívum, amire a Tumblr végtelen bölcsességtengerében találtam rá hh-tól. Rettentő rosszul összerakott, nehezen kezelhető adatbázis. Talán csak IE alól működik rendesen, a felugró ablakokat engedélyezve. Kereshetünk benne utcanév és épületek alapján is, mindkét módszer egyformán nehézkes.

A képek kiválogatása után érdemes felfűzni őket valamilyen rendszerbe, megtervezni egy útvonalat amin a legrövidebb idő alatt bejárhatók a helyszínek. Én iphonera másoltam a képeket egy galériába, aztán a telefon térképén végigjelölgettem a pontokat, ahol meg kell állni fotózni. Ez triviális dolognak tűnhet, de így is előfordult, hogy oda-vissza rohangáltam két hely között, mert kihagytam valamelyiket.

Sokan írták – jogosan – hogy nem sikerült az eredeti perspektívából / kivágással csinálni a képeket. Ennek több oka volt, sajnos nem mindegyik kiküszöbölhető.


A 1900-as években használt formátum és a lencsék is eltérnek az általam használt NikonDX méretű érzékelő és a Tokina12-24 nyújtotta képtől, emiatt eleve változik a perspektíva. Ez a kisebbik probléma, a változás nem lenne annyira szembeötlő.

A legtöbb helyen (DX-ben számolva) 17-50mm között kell dolgozni, bárki nekivághat egy kitben vásárolt dslr géppel vagy egy kompakttal is. A lényeg, hogy egy-két emelet magasra jutva, perspektikus torzítás nélkül fotózhassuk az épületeket. A legideálisabb optika a feladatra egy 24-70 körüli átfogású, jó minőségű lencse, a torzítás minimalizálására.

Terepmunka

A játék nem is annyira a technikáról, inkább a helyszín felkutatásáról szól. A legtöbb helyen, ha maga az épület nem is, a környezet alaposan megváltozott. Az utcákat kiszélesítették, házakat építettek vagy bontottak el, a Gellért hegyet benőtte az erdő, a hidakat lebombázták és átépítették a század során.

A munka során a telefonon lévő képeket használtam támpontként. Meg kell találni azt a hangsúlyos elemet a képen, amit a legpontosabban szeretnénk visszaadni és ahhoz komponálni hozzá a környezetet. A pontos tájolásban/komponálásban jó segítség lehet például az épületek ablakait számolni, vagy díszítő elemeket és a képszéleket alapul venni.

Az archív fotók szinte kivétel nélkül 2-3 emelet magasból készültek, én azt sem tartom kizártnak, hogy létrát is vitt magával a fotográfus, vagy forgalomirányító bódék lehettek az út mentén, amiből az utcaképeket fotózta.

Ma ezek a pontok lakóházak vagy irodaépületek, ahol csak a szerencsén múlik, hogy sikerül-e bejutni. Általában kedvesek voltak a tulajdonosok és beengedtek, de ugyanennyi helyről el is küldtek. Ne feledjük: irodákból, boltokból csak a tulajdonos engedélyével készíthetünk felvételeket!

Érthető, hogy nem szívesen enged senki idegeneket a házába, vagy csak épp nincs otthon, esetleg rosszkor zavarunk. Ezeket kivédeni sehogyan sem lehet, többször visszajárni ugyanoda pedig végképp illetlenség. Volt olyan házaspár is, aki azzal hajtott el, hogy a HVG-t nem engedi a lakásába, mert csúfot űztek Viktorból a múlt heti címlappal. Fel kell készülni az elutasításra.


Ha meg is találjuk a tökéletes helyszínt, rengeteg apró elem zavarhatja a látványos fotó elkészítését: belógó kábelekbe, fák lombkoronáiba, hatalmas reklám feliratokba és közúti forgalomba fogunk ütközni. A teljes pontosság helyett érdemesebb szem előtt tartani, hogy a képünk önmagában is elfogadható legyen. Úgy komponálni, hogy a legkevesebb zavaró elem kerüljön a képre.

Utómunka

A legegyszerűbb módszer photoshopban megnyitni a képünket, majd egy új layerre másolni az archívumból letöltött fotót. Mivel a scannelt képek felbontása elég alacsony, érdemes a sajátunkat is 900-1000px körüli méretre kicsinyíteni.

A régi felvételt ezután átlátszóvá téve addig kell alakítani, amíg a legtöbb ponton fogja fedni a fotónkat. Az így kapott layereket külön-külön elmentve készen is vagyunk. Photoshopban a lencse torzítását is korrigálhatjuk valamennyire, a képminőség rovására.


Archívumra fel! A magam részéről biztos folytatom még a sorozatot.

Címkék:budapest hvg fotózás tippek photography photoblog várostörténet archív képek terepmunka

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lvnte.blog.hu/api/trackback/id/tr795076447

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anonymous 2010.05.02. 14:59:00

Ez állat volt, köszi!