Alaposan megosztotta a fotós közösségeket a hír, hogy flickrre valaki feltöltötte az ötmilliárdodik fotót. Szakmai blogok szomorúan veszik tudomásul, hogy percenként háromezer új kép kerül feltöltésre, elönt minket a mocsok, szépen lassan megfulladunk az igénytelenség sártengerében.
Biztos ez? -Hosszú post a kattintás után
Nézzük akár az ötmilliárdodik képet jegyző valaki flickr oldalát. Valakink emlékeket gyűjt ide. Képeket az életéről, mindennapjairól. Persze, száz képenként egyszer-egyszer besikerül egy HDR tájkép, lefotózza a szomszédlányt vagy egy helyi sporteseményt. Árt ezzel valaki bárkinek?
Teljes mértékben megértem valakit, aki ezt a módját választotta az adattárolásnak. Én is olyan képeket őrzök meg, amiket évtizedek múlva is szeretnék visszanézni, mutogatni az unokáknak, bárkinek. Az otthoni technika erre nem alkalmas.
Nem úgy kell a mai fotómegosztókra tekinteni, mint a művészi/szakmai kiteljesedés csúcsára, ahova mindenki a legjobb képeit tölti fel és szakmai eszmecserék folynak minden kép kommentjei alatt a tökéletes kompozícióról és a bravúros fény-árnyék játékról. Az a korszak talán együtt halt meg a fotozz.hu-val.
A flickr ugyanolyan közösségi oldal, mint a twitter vagy a foursquare. Egy flickr fotó nem több mint status update, nem feltétlenül hordoz több értéket, mint a check-in a sarki étteremből. Kivételek persze vannak, ahogy a twittert is használják komoly újságírók, de még elnökök is, ott mégsem várjuk el mindenkitől a rendkívüli információtartalmú és lehengerlően fogalmazott 140 karaktereket.
A legérthetetlenebb pedig, amikor már a Facebook-ra feltöltött családi képek minőségét is hasonló elvek alapján kéri számon bárki.
Ha nem közösségi oldalként tekintünk a flickrre, akkor sem kell többet gondolni róla egy egyszerű és ingyenes online tárhelynél, ahol garantáltan megmaradnak a fotóink, miközben erre otthon wincseszterről-wincseszterre backupolva sincs garancia.
A legérthetetlenebb pedig, amikor már a Facebook-ra feltöltött családi képek minőségét is hasonló elvek alapján kéri számon bárki.
Ha nem közösségi oldalként tekintünk a flickrre, akkor sem kell többet gondolni róla egy egyszerű és ingyenes online tárhelynél, ahol garantáltan megmaradnak a fotóink, miközben erre otthon wincseszterről-wincseszterre backupolva sincs garancia.
Akkor mi a baj az ötmilliárd képpel?
Nem zavarnak senkit, ha nem tetszik nem nézzük meg valaki képeit, nem foglalják az internetet más tartalom elől, csak ha rákattintunk.
Az #1 indok a fotómegosztók ellen, hogy a középszerű tartalomban nehéz megtalálni az igazi értékeket, nehéz kitűnni a valóban jó képekkel. Miért akarna bárki flickren kitűnni a tehetségével? Ha vannak is meseszerű példák amikor flickr galéria alapján felfedezett fiatal tehetséget felkapta a szakma, ilyenek fényévente egyszer történnek.
Sok portál stockként használja a fotókat, nem törődve szerzői jogokkal? A magára valamit is adó oldalak nem nyúlnak flickrről, egy-egy ilyen eset elég nagy presztízs-veszteség. Nem éri meg a 100Ft-os stockfotókon spórolni.
Egyetlen káros hatása az a gyakorlat (fotós szempontból), mikor a felhasználók fotóiból állítanak össze galériákat eseményekről. Erre nincs jó magyarázat, ezt csak simán gáznak tartom, de sajnos gyakori.
Akkor ennyi volt. Ötmilliárd. Most mi lesz?
Kanyarodjunk vissza kicsit a poszt legelejére. Emlékszik még bárki is a fotós nevére, akinek a galériáit végignézte a bejegyzés elején? Ugye hogy nem. A feltöltés és közzététel önmagában nem jelent értéket, az csak a kezdet.
A képekkel végzett közösségi tevékenység, címkézés, csoportokba rendezés, térképre helyezés mind hozzájárul a történelmünk (vagy csak életútunk) jól visszakereshető dokumentálásához. Így ad értéket a flickr a legegyszerűbb feltöltött fotóhoz is.
Olyan nagy baj ez?