Közeli kapcsolatba kerülhet bárki a történelemmel, ha a HVG galéria után kedvet kap hasonló fotók készítéséhez saját környezetéről, vagy kirándulni indul az archív felvételek alapján a városban. Ki tudja, talán azokat a képeket fogja valaki 2100-ban felhasználni, amiket mi most megcsinálunk.
Előkészület
Első lépés (egyben az első akadály) maga az archívum, amire a Tumblr végtelen bölcsességtengerében találtam rá hh-tól. Rettentő rosszul összerakott, nehezen kezelhető adatbázis. Talán csak IE alól működik rendesen, a felugró ablakokat engedélyezve. Kereshetünk benne utcanév és épületek alapján is, mindkét módszer egyformán nehézkes.
A képek kiválogatása után érdemes felfűzni őket valamilyen rendszerbe, megtervezni egy útvonalat amin a legrövidebb idő alatt bejárhatók a helyszínek. Én iphonera másoltam a képeket egy galériába, aztán a telefon térképén végigjelölgettem a pontokat, ahol meg kell állni fotózni. Ez triviális dolognak tűnhet, de így is előfordult, hogy oda-vissza rohangáltam két hely között, mert kihagytam valamelyiket.
Sokan írták – jogosan – hogy nem sikerült az eredeti perspektívából / kivágással csinálni a képeket. Ennek több oka volt, sajnos nem mindegyik kiküszöbölhető.
A 1900-as években használt formátum és a lencsék is eltérnek az általam használt NikonDX méretű érzékelő és a Tokina12-24 nyújtotta képtől, emiatt eleve változik a perspektíva. Ez a kisebbik probléma, a változás nem lenne annyira szembeötlő.
A legtöbb helyen (DX-ben számolva) 17-50mm között kell dolgozni, bárki nekivághat egy kitben vásárolt dslr géppel vagy egy kompakttal is. A lényeg, hogy egy-két emelet magasra jutva, perspektikus torzítás nélkül fotózhassuk az épületeket. A legideálisabb optika a feladatra egy 24-70 körüli átfogású, jó minőségű lencse, a torzítás minimalizálására.
Terepmunka
A játék nem is annyira a technikáról, inkább a helyszín felkutatásáról szól. A legtöbb helyen, ha maga az épület nem is, a környezet alaposan megváltozott. Az utcákat kiszélesítették, házakat építettek vagy bontottak el, a Gellért hegyet benőtte az erdő, a hidakat lebombázták és átépítették a század során.
A munka során a telefonon lévő képeket használtam támpontként. Meg kell találni azt a hangsúlyos elemet a képen, amit a legpontosabban szeretnénk visszaadni és ahhoz komponálni hozzá a környezetet. A pontos tájolásban/komponálásban jó segítség lehet például az épületek ablakait számolni, vagy díszítő elemeket és a képszéleket alapul venni.
Az archív fotók szinte kivétel nélkül 2-3 emelet magasból készültek, én azt sem tartom kizártnak, hogy létrát is vitt magával a fotográfus, vagy forgalomirányító bódék lehettek az út mentén, amiből az utcaképeket fotózta.
Ma ezek a pontok lakóházak vagy irodaépületek, ahol csak a szerencsén múlik, hogy sikerül-e bejutni. Általában kedvesek voltak a tulajdonosok és beengedtek, de ugyanennyi helyről el is küldtek. Ne feledjük: irodákból, boltokból csak a tulajdonos engedélyével készíthetünk felvételeket!
Érthető, hogy nem szívesen enged senki idegeneket a házába, vagy csak épp nincs otthon, esetleg rosszkor zavarunk. Ezeket kivédeni sehogyan sem lehet, többször visszajárni ugyanoda pedig végképp illetlenség. Volt olyan házaspár is, aki azzal hajtott el, hogy a HVG-t nem engedi a lakásába, mert csúfot űztek Viktorból a múlt heti címlappal. Fel kell készülni az elutasításra.
Utómunka
A legegyszerűbb módszer photoshopban megnyitni a képünket, majd egy új layerre másolni az archívumból letöltött fotót. Mivel a scannelt képek felbontása elég alacsony, érdemes a sajátunkat is 900-1000px körüli méretre kicsinyíteni.
A régi felvételt ezután átlátszóvá téve addig kell alakítani, amíg a legtöbb ponton fogja fedni a fotónkat. Az így kapott layereket külön-külön elmentve készen is vagyunk. Photoshopban a lencse torzítását is korrigálhatjuk valamennyire, a képminőség rovására.
Archívumra fel! A magam részéről biztos folytatom még a sorozatot.
