Szakdolgozat értékelések. Tegnap vettem át mind a kettőt. Elég jó pontokat kaptam a két bírálótól, de nekem ez mindig gyanús. Valahogy sosem tudok őszintén örülni semmilyen sikernek. Megszotkam azt, hogy ha bármit csinálok arra konstruktív kritikát kapok a fejlődés érdekében, és sosem dícséretet (<3 hvg).

Szerintem bármilyen értékelésnél az a normális, hogy hibákra hívjuk fel a figyelmet. Ez ellen szól talán hogy én is ezt teszem és emiatt nincsenek művészbarátaim. Dehát. Na.

Ha végigolvasok egy oldalnyi dicséretet mindig az az érzésem, hogy: jó csináltam valamit. Ami jó. És ennyi.
Egy oldal kritika után pedig azt érzem hogy valóban komolyan vesznek, és látnak bennem valamit amit érdemes tovább egyengetni. Ezért nem bízok a fotós felvételiben sem. Mosolygott és bólogatott a zsűri a szóbeli közben, ami szerintem egyértelműen kedvezőtlen előjel.

Mindennel egyben azért elég büszke lehetek magamra a két értékelés után. Remélem tényleg így van. A tovább után el lehet olvasni őket. (további bejegyzések gomb a like alatt. bugos ez a cucc)


Egyik:

Hernádi Levente Haralamposz dolgozatát időszerű témaválasztás, világosan kijelölt kutatási irány, a terület alapos ismerete és a vonatkozó fogalomrendszer színvonalas használata jellemzi.

Az online közösségi terek és az újságírás kapcsolatában rejlő potenciál olyan hatóerő, ami új lehetőségeket teremthet a tömegkommunikáció számára. A dolgozat részeltesen ismerteti a szóban forgő területek működési elveit, az őket leíró fogalmakat és a bennük rejlő lehetőségeket.

A dolgozat részletesen elemzi a bloggerek és újságírók számára a közösségi oldalak nyújtotta új lehetőségeket és az üzenetük továbbításához alkalmazandó technikákat.

A felhasznált szakirodalmo a terület alapos ismeretét bizonyítja, példaértékű az idegen nyelvű szakirodalom felhasználása is.

A dolgozat nyelvhasználatát tekintve, tárgyilagos fogalmazásmódjával, a szakkifejezések alkalmazásával a szakdolgozati követelmények kritériumait és értekező próza stilisztikai követelményeit messzemenően kielégíti.

A dolgozatot összességében igen sikeres munkának, témáját folytatandó kutatási iránynak tartom.

Másik:

Hernádi Levente szakdolgozata az egyik legfrissebb és talán legizgalmasabb kommunikációs-illetve média tematikájú kérdést feszegeti: hogyan változik meg az újságírók és az újságok szerepe a közösségi média által "kikezdett" médiatérben. A dolgozat jelen állapotában egy kitűnő bevezető lehet bármilyen újságírónak, vagy akár kommunikációval valamilyen oknál fogva foglalkozó szakembernek a közösségi média világába.

A tanulmány első felében a szerzé szépen rendszerezi a blogolással kapcsolatos szakkifejezéseket, majd részletesen is megismerjük a ma Magyarországon legfontosabbnak tekinthető, feljövő szolgáltatásokat, a twittert, a facebookot valamint a tumblr-t. A tanulmányból jól megérthető, milyen szerepe lehet a közösségi médiatereknek a hagyományos online újságok számára, milyen eszközökkel, miféle technikákal promótálhatja magát, vagy hozhat létre újabb felületeket az olvasókkal való érintkezésben. A szerző egy kitűnően adatolt dolgozatban nagyon sok hasznos linket is átnyújt olvasójának, akinek így lehetősége nyílik továbbmélyíteni ezirányi ismereteit.

A dolgozat kutatási része talán kicsit szerényebbre sikeredett, de ezt vélhetően Levente a későbbiekben kijavítja (yes sir!), illetve kutatásait továbbfejleszti, hiszen - mint az a dolgozatból is sejthető - természetesen maga is aktív alakítója az általa leírt közegnek.