Látványpékség

A New York Times egyik videósa (Stephen Ferrell) bemutatta a felszerelését, amivel a Tahrír tér eseményeit tudósította. Ha valakiben még élne a romantikus kép a fotóriporterről, aki sárga feliratú PRESS mellényben, bukósisakkal ugrik le egy tudósítókocsi platójáról, aztán négyszázas telével csípőből lövi a képeket - gondolja újra.

Aki így ment oda, azt megverték vagy hazaküldték, mielőtt a tér közelébe juthatott volna.

A Tahrír térről a kőzáporban tudósítani már önmagában elég félelmetes dolog lehetett. Néhány képen jól látszik, hogy egymást érik a levegőben a méretes térkövek. Kitérni előlük aligha volt mód, csak szerencsével lehetett komoly sérülések nélkül átvészelni a kalandot (sisakot nem viselhettek, azzal felhívták volna magukra a figyelmet). Aki riporternek öltözött, vagy csak túl közel került a tűzhöz és nem sikerült megfelelően elvegyülnie, annak a kövek mellett a feldühödött tömegtől is tartania kellett.

A sikeres túlélés kulcsa a beolvadás volt. Úgy öltözni, mint a helyiek, hátrahagyni mindent, amit az utca embere sem vinne magával egy ilyen helyre. Mindenből a legkisebb, legegyszerűbben elrejthető darab volt a jó választás. És mindenből két tartalék, hogy az anyagnak legyen esélye eljutni a szerkesztőségig.

Stephen egy fekete szemeteszsákban hordta a vállán a felszerelését. Nem használt fülhallgatót a hang ellenőrzésére, sem külső mikrofont, lámpát, állványt. Bármelyik látható kiegészítő célponttá tette volna.


Kamerák közül egy marokra fogható Sanyo kamerát, meg egy kb. tenyérnyi méretű JVC-t vitt magával. Került még a szemeteszsákba négy mobiltelefon (két műholdas, kettő pedig helyi hívásokra), amik a memóriakártyákkal együtt gyorsan fogyó eszköznek bizonyultak a téren. Elvették, ellopták, széttörték őket.

Azt hiszem ilyen helyzetekben örülhetnek igazán a tudósítók, hogy idén már telefonokkal is lehet majd 1080p videót felvenni. Akkor majd nem csak rangos fotós díjakat lehet iphone-nal nyerni. :)