A Thor egy szar film. Ráadásul van egy idegesítő hibája még, ami kimaradt a kritikából.

Ez pedig a ferde kamerakezelés, ami filmben hasonlóan amatőr komponálási hibának számít, mint fotózásban.

Azzal talán nem mondok senkinek újat, hogy a kép fekvő formátumban szép. Akkor természetes. Abból kell kihozni, amit csak lehet. Az álló képnek is megvan a létjogosultsága, de meg kell magyarázni, miért indokolatlan a használata (persze ez nem aranyszabály, van amikor tényleg álló kell. Akkor álló kell. Kész.)

Aztán van a harmadik eset, amikor 20-30-45 fokban elforgatva a kamerát, kapunk egy ilyen lejtőn csúszkálós képet. Ennek is van helye, de talán még jobban meg kell magyarázni, mi a célunk vele.

Ha nem következetes ez a döntögetés, az egy dolgot jelent: (amit a Thor esetében is) egyszerűen a halál unalmas jeleneteket próbálja feldobni vele a rendező. Mert sokkal érdekesebb, hogy 30 fokban eldöntött sivatagban sétál három szereplő a benzinkút fele. Meg a párbeszéd is mennyivel érdekesebb már így, hogy ki akar csúszni a kép a vászonról. Not.

Eddig jól megvoltunk döntögetés nélkül: szép díszletek, jól kitalált jelenetek, megkomponált képek, játék formákkal, fényekkel. Ezzel a hagyománnyal úgy tűnik 2011-ben már ideje szakítani. Elég megdönteni a kamerát, a paraszt majd csodálkozik a moziban.

Ez jusson eszetek majd legközelebb, ha elkezditek döntögetni a fényképezőgépet.