David Guttenfelder (Észak-Korea egyetlen külföldi fotóriportere) posztolta ezt a képet ma Instagramon. Kapott egy saját magáról szóló, kézzel készített fotókönyvet az AP-nek dolgozó helyi fotóstól, aki Észak-Koreában kíséri mindenfelé. Kim Kwang Hyon is az AP-nél publikál, de őt a koreai állam delegálta Guttenfelder mellé hivatalos partnernek. David több állami fotóst tanít a szakmára (ha már propaganadképek készülnek, legyenek jók!), cserébe azért, hogy viszonylag szabadon dolgozhasson az országban.
Már egy hete van kölyökmacskám (pont akkor hoztuk el, amikor elhatároztam hogy blogolni kezdek végre!!4), és az elmúlt öt napban ez volt eddig az egyetlen dolog, ami megközelíti a Rezsit (a macskám) cukiságban.
Három érdekesség:
- Észak-Koreában nem lehet csak úgy fotózni. Simán elképelhető, hogy az albumban lévő képek egy része megfigyelési célból készült. Így azért picit viccesebb a láthatóan hatalmas szívvel készített ajándék.
- Az a tipó!
- Guttenfelder létrát hord a munkához. Nem csak tömegrendezvényekre, ahol tényleg hasznos kellék, hanem az utcára is. Ha rákerestek a fotóira, tényleg az látszik, hogy a mindennapi képei az átlagos szemmagasságnál jóval magasabbról (vagy eleve emeletekről) készülnek. Ez a módszer sokat ad hozzá David fotóinak bepillantás-szerű hangulatához, amitől Észak-Koreát annyira távolinak és idegennek látjuk.
