Weegee egy New Yorki detoxban

Arthur Weegee Felliget nem tudom másképp elképzelni, csak mint egy halloweeni fotóshorror főszereplőjét. Lemegy a nap New York felett, ő pedig egy sötét belvárosi lakásban tekergeti a rendőrségi adóvevőt, és várja a következő áldozatot. Kocsiba pattan ha valahol gyilkosság történik vagy kigyullad egy épület, a következő jelenet pedig a vaku villanásával indul, és ahogy kitisztul a kép, egy eszelősen vigyorgó arc bukkan elő a kamera mögül, hosszú ballonkabátban. Mire a rendőrök a helyszínre érnek, már rá is gyújtott az első cigijére a holttest felett.

És Weegee élete tényleg ilyen lehetett. Kevés fotósnak kellett ennyire lentről kezdenie a szakmát, és olyan keményen hajtani az elismerésért, mint Arthur Fellignek. Kemény volt vele az élet, igaz, ő is mindent elkövetett, hogy elkerülje a békés hétköznapokat.

Néhány érdekesség az életéről a mai Nagyképben.

Bűnügyi fotóival és a hollywoodi sztárokról készített karikatúráival lett ismert, de nem csak torz hírességeket és hullahegyeket hagyott maga után. - Bár hétköznapi témáiban sem volt sok köszönet. Szabadúszó volt, ami már akkor is sajátos kényszerhelyzetet jelentett (még ha maga is választotta ezt a formát, és még büszke is volt rá).

Olyan képeket kellett letennie az asztalra, amikkel újat, mást tudott mutatni a hírügynökségeknél dolgozó fotósokhoz képest. New York éjszakai életének legsötétebb oldalát választotta: detox-központokat, illegális mulatókat, gyilkosokat és áldozatokat fényképezett, ami jól futott a bulvárlapokban. Ezt a korszakát dolgozza fel sötét humorral első könyve, a Meztelen Város.

Torz és groteszk képekkel reagált egy furcsa és kegyetlen világra, ami őt magát is alaposan megváltoztatta (csak a nevét legalább háromszor). Kevés igazi kapcsolata volt emberekkel, feleségétől hamar elvált, barátai szerint olyan iszonyúan egosita és szarkasztikus személyiség volt, akivel lehetetlen volt megbékélni. Ha Rorschach karaktere egyszer megelevenedne, biztos hasonlítana Weegee-re. Ő volt a magányos éjszakai farkas, aki kamerával szedi az áldozatait az utcán.

Amiért annyira szeretem Martin Parr vagy Elliott Erwitt humorát, ugyanazért szexi Weegee sötét világa is. A lenti kép nagyon jól összefoglalja, mit csinált valójában. Ez a fotó annyi kérdést felvet, hogy azóta is iskolai tananyag, amikor a fotós és a kamera szerepe előkerül a médiasulikban. (Weegee később maga is tanított, 10 legfontosabb leckéjét ma is meg lehet hallgatni az ICP oldalán.)

A kép mögött Weegee legjobb bűnügyi fotói az indexen!

Ugyanolyan profizmussal dolgozott egy gyilkosság helyszínén, ahogy más a háborúkban. Gondosan komponált és megtervezett minden jelenetet, játszott a fényekkel, az emberi drámát és a szépséget kereste azokon a helyeken, ahol nagyon nehéz volt megtalálni. Neki viszont mindig sikerült. Nem művészetként értelmezte a munkáját, az egyetlen szempontja az volt, hogy jól mutasson a fotó a másnapi újságban.

"Mindegy, hogy csak részeg vagy egy halott hever a földön, jó képet kell csinálni róla, különben az egész nem ér semmit."

p.s. A hazai sajtófotónak is megvan a maga Weegee-je, már ami a témaválasztást illeti. Érdemes megismerni  Urbán Tamás munkásságát!