A Velvetnek sikerült elérnie Vörös Szilárd egyik barátját, hogy kiderítsék, tényleg eladta-e egy norvég társkereső oldalnak a Kézcsók című képét. Mint kiderült, igen, de Szilárd csak annyit tudott, hogy reklámcélra lesz a fotó. Hogy hová, azt nem.
Vörös Szilárd szabadúszó, dolgozott a Hócipőnek, a HVG-nek és szinte az összes heti és napilapban jelentek már meg képei. A Kézcsókkal 2008-ban a Sajtófotón is szerepelt. Az eredeti képaláírás szerint Orbán Viktor Budapesten a XVII.kerületben kampányolt az egészségügyi népszavazás ügyében,ahol egy idõs úr kezet csókolt neki. 2008.02.28. - hír-esemény kategóriában abban az évben ez az Orbán-fotó került a legjobbak közé.
Szilárd állítólag a Velvettől tudta meg, hogy a képét a vevő nem politikai reklámhoz használta fel - ahogy ő azt feltételezte a (szóbeli?) megállapodásuk alapján - hanem egy olyan norvég társkereső portál reklámja lett, ahol félrelépéshez kereshetünk partnert magunkak. De legalább diszkréten. Hírverés nélkül.
Kínoska. De lehet-e ilyet csinálni?
Nem vagyok jogász, de azt hiszem, ebben az esetben a fotós hibázhatott. Ha szerződésben foglalt, konkrét feltételek nélkül adta el a képét, és nem nézett utána, mivel foglalkozik a vevő, utólag már nehezen lehet reklamálni a felhasználás módjáért.
A hasonlóan kínos meglepetések elkerülése érdekében mindig írásban kell tisztázni, hogy hol jelennek meg a képek, és milyen kontextusban. Ezek legalább olyan fontos dolgok, mint pénzt kapni a fotóért.
