A venezuelai Alejandro Cegarra-t választották az év legjobb fiatal tehetségének a perpignan-i Visa Pour l'Image fesztiválon. (ahol (idén először?) a Capa-központ jóvoltából egy csapat magyar fotós is kinn bandázik épp.)
Sokféle díjat osztogatnak ma fiatal tehetségeknek, a '89-ben született Cegarra idén kettőt is megnyert ezek közül: az Ian Perry emlékdíjat most Franciaországban, és a Leica Oscar Barnack Newcommers díját néhány hónapja. Ha megnézitek a portfólióját, hamar kiderül, hogy miért teljesen jogosan.
Cegarra Venezuelában dolgozik, ahol Chávez halála óta is minden hétre jut valami igazán borzalmas: vérbe fojtott diáktüntetések, bandaháborúk, nyomornegyedet felszámoló alakulatok; állandó nyomor és elégedetlenség, ami az oka és mozgatója mindezeknek. Fantasztikus sorozatot készített például a Caracas fölé tornyosuló felhőkarcolóról, amit lakásfoglalók vettek birtokukba (idén a Nagyképben is láthattatok már a helyet).
(Ian Perry szintén egy kivételesen tehetséges fiatal fotós volt, aki a romániai forradalom idején kezdte építgetni a karrierjét a Sunday Times-nál. Ceausescu halála után hagyta volna el az országot, de lelőtték a gépét, és sosem tért haza Angliába. A lap Perry halála óta minden évben kiválaszt néhány fiatal tehetséget, akik 3.500 Fontot és publikálási lehetőséget kapnak - Marcus Bleasdale, Jonas Bendiksen, Dominic Nahr, Matt Eich - néhány ismerős név, akik mind innen indultak, ma pedig Ismerős Nevek.)
A négy másik idei díjazott közül hárman is hasonló körülmények közül kerültek a legjobbak közé, mint Cegarra: Rahul Talukder-és Shahnewaz Khan Bangladeshből, Hosam Katan pedig Szíriából. Ez viszont sokkal inkább trend, mint véletlen: mindannyian komoly konfliktusok között élik mindennapjaikat, és sokkal mélyebbre tudnak nyúlni egy-egy témában, mint azok a fotósok, akik csak megbízásra érkeznek egy fontosabb híresemény miatt. Jóval többet és rázósabb helyzeteket is bevállalnak, és a külföldi lapok is inkább keresik az olcsó helyi erőt, minthogy egy állandó munkatársuk életét kockáztassák (ahogy tették Perryvel is Romániában).
Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lennének komoly tehetségek, csak van a munkájuknak egy árnyoldala, amiről az ilyen díjak kiosztásakor általában megfeledkezik mindenki. Cegarra egyébként fantasztikus átéléssel és szenvedéllyel beszél a fotózásról, tényleg valahogy így kell hozzáállni, ha valaki sokra akarja vinni.
(via Lensblog)
