Nem sokan csinálják meg azt, amit az iráni Newsha Tavakolian tett a néhány hónapja megnyert Carmignac Gestion díjával. Visszaadta, mert meg akarták változtatni az anyaga címét, és át akarták szerkeszteni a fotósorozat néhány fontos elemét. A változtatásoktól a fotós szerint csak egy unalmas, harmadik világbeli klisé lett volna az anyaga.

Newsha fél évet dolgozott a sorozaton, aminek az Üres lapok egy iráni fotóalbumból címet adta, és amivel július 11-én megnyerte a Carmingnac 50 ezer Eurós fődíját. Még aznap egy boldog Facebook-posztban örült a megtiszteltetésnek, két napja viszont bejelentette, hogy visszaadja a díjat és a pénzt is.

My artistic freedom and my integrity cannot be bought.

Newsha visszalépése előtt a Carmignac alapítvány kiadott egy közleményt, miszerint a fotós családját megfenyegette az iráni kormány, amiért rossz színben tünteti fel hazáját, ezért inkább visszavonják a munkáját és megszakítják a vele tervezett kiállításokat is. Ezt Newsha egyenesen viccnek nevezte, majd Facebookon részletesen beszámolt az alapítvány elnökével folytatott levelezéséről, ami nem egy szép történet.

Viszont tanulságos is. Felhívja rá a figyelmet, hogy ez a fajta manipuláció simán megtörténhet bármelyik díj hátterében. Hányan mennének bele hasonló helyzetben, hogy egy kicsit izgalmasabb címmel adják ki a munkájukat, ha azért nem kevés pénzt és elismerést kapnak? 

Árnyalatnyi különbségek is rengeteget változtatnak egy anyagon. Az eredeti cím helyett például az "Elveszett generáció" nevet kapta volna Newsha sorozata. Ez a fotós szerint feleslegesen hatásvadász, és eleve negatív hangulatot kölcsönöz a képeknek, miközben neki ez nem volt célja.

Az anyagból kihagyták volna a túl hétköznapi fotókat - nem azért, mert nem voltak elég jók, hanem mert nem passzoltak bele a szerkesztő által kitalált elveszettgenerációs vonalba. Helyettük azok maradtak volna, amik a szerkesztő Iránnal szemben felállított sztereotípiáira rímeltek. Hogy ezzel mi a baj, azt sem kell magyarázni.

Ezek így leírva és visszaolvasva apró, vállvonogatós nüanszoknak tűnhetnek, de ha belegondoltok, valójában ezek azok a dolgok, amik meghatároznak egy munkát. Anélkül is teljesen a feje tetejére lehet állítani egy fotósorozatot, hogy magukhoz a képekhez egy ecsetvonásnyit hozzányúlnánk. Rengeteget számít a kontextus, ez Newsha történetének egyik fontos leckéje.

A másik pedig, hogy ritka szép, és ritka becsületes dolog az, ahogy Newsha kiállt a képeiért. Tényleg, le a kalappal.