Nem csillapodik a vita az idei World Press nagydíjas fotó körül. A képről az első pillanatban látszott, hogy hiába erős és fontos (minden kegyetlenségével együtt) a tartalma, a valóság nem így néz ki. Több szakmai oldal és rengeteg fotós támadja a képet emiatt, mindenki az eredeti fotót követeli, hogy igazolhassa világnézetét pro-contra photoshop ügyben.

A fotós változtatott a kép tónusain, kontrasztján, sötétített a háttéren és kiemelte az arcokat, ez látszik, ha összehasonlítjuk a 2012. novemberében publikált - ugyan csak photoshopolt - eredetivel. A két képet egymás mellé téve ugyanakkor az is látszik, hogy a változtatásokkal nem vett el- és nem rakott hozzá semmilyen elemet, amitől megváltozott volna a kép tartalma.

A photoshopolást ellenzők véleménye szerint ezzel a kép elveszíti hitelességét, hiszen onnantól, hogy bármit változtatunk a fotón, az nem a valóságot fogja bemutatni. Könnyen védhető ez az álláspont, hiszen a riportfotó elsődleges funkciója dokumentálni az eseményeket, nem pedig szépíteni a történteket.

A photoshopot engedő tábornak ugyanilyen kikezdhetetlen érve van a módosítások mellett: a fotós csak olyan eszközökkel nyúlt a képhez, amik eddig is mindig rendelkezésre álltak: ilyen jellegű korrekciókra a sötétkamrában is volt analóg módszer (és éltek is vele, még a legnagyobb riporter-legendák is). Ezek a kisebb változtatások ma már szinte teljesen általánosak, és észrevétlenek.

Mi akkor a probléma?

A zsűri szerint semmi. Tudtak a képen alkalmazott változtatásokról, de a fotó ereje meggyőzőbb volt a tálalásnál. (Az előző bejegyzésben részletesebben olvashattok arról, miért nyert a kép.) A színkorrekció megengedett a World Pressen, annak mértéke viszont nincs egyértelműen meghatározva. Nem is lehet keretek között szabályozni, csak egyedi elbírálás alapján engedni vagy tiltani - ez történt itt is.

Kritikusok szerint a hiteles tájékoztatás szenvedett csorbát, a fotó pedig azt a véleményt erősíti tovább, hogy a valóság ma már nem elég figyelemfelkeltő. Egyre látványosabb, egyre drámaibb képek kellenek az olvasók ingerküszöbének eléréséhez, a hajszában pedig a végén azok az értékek sérülnek, amiket maga a tartalom képviselni hivatott.

Van a vitának egy ennél technikaibb megközelítése is: ha megengedhető az enyhe színkorrekció, nehéz elítélni az erősebb (látványosabb) módosításokat. Az instagram-féle grounge és a WPP nagydíjas kép módosításai között csak nagyságrendi a különbség, nem technikai. Ez az út pedig ugyanolyan látványhajhászásban végződik, ami hosszútávon csak még ellentmondásosabb, mégszebbre csiszolt valóságokat eredményez.

Egyértelmű ítéletet nem lehet hozni a vitában, csak elfogadni egyiket-másikat igazabbnak. Ez a kép ettől nem lesz kevésbé igaz vagy hazug.