Látványpékség

Gabriela Herman sorozata bloggerekről, úgy beállítva, ahogy isten teremtette őket: sötét szobában, laptopfényben. Mert hát, így élünk mi. A teljes sorozat a Wired-en.

Az Erzsébet kilótóból.

Pont jó időben értem oda a toronyhoz: a nap is ott sütött ki ahol kellett lennie, meg az egyébként gyorsan mozgó felhők is ott voltak ahol szerettem volna hogy legyenek.7

Úgyhogy nem is írok hozzá semmit. Lehet hogy csak gyengébb pillanatomban talált meg ez a videó, de szebb és inspirálóbb kilenc percet szerintem ti sem fogtok már átélni idén.

Félre a politikával és a párthovatartozással, képzeljük azt hogy a fotó a kongói elnök szóvivőjét ábrázolja. Tegyük a szívünkre a kezünk és úgy mondjuk azt, hogy a fotón eszközölt manipuláció lényegében változtatja meg a kép mondanivalóját.

“Petromán László kérésünkre egy fényképet – melyen bárányfelhők láthatóak – ugyanezzel a technikával pillanatok alatt viharos égboltot ábrázoló képpé változtatott. Ez az eljárás a szakember szerint portréknál is jól használható, amely az egyszerű mimikát képes fintorrá változtatni.” via

A CES sosem a nagy fotós bejelentésekről volt híres. A földet rengető kütyük mindig kapnak saját launch eventet a gyártóktól, a CES inkább a szakmabelieknek szóló demo-show, ahol azért bőven van mire odafigyelni a szögletes tárgyakra érzékeny közönségnek is. Már most látszódik néhány új trend, ami nem a fotózást, inkább azt fogja megváltoztatni ahogy a képeket szerkesztjük, kezeljük és rendezzük, ami szintén nem kis dolog.

Fotótechnika

Minden gyártó bemutatott már egy nagy adag kompakt gépet, annyit, hogy fölösleges is felsorolni őket. Nagyjából csak színben különböznek egymástól, mindegyik 14-16MPX érzékelőkkel, 2,7-3' LCD vel, a bátrabbak érintőképernyővel, vagy öregeknek szóló dumbo-gombokkal érkeznek, esetleg ütésállók. Jellemző jelzők még a 3D, HD, OLEDLCD, SUPERZOOM, stb.

Talán a kínálatból nem is ez következne, de nagy gázban vannak a kompakt gépek, amióta az okostelefonok fotó - és videóképességei egyre jobban fejlődnek. Én odáig is elmennék, hogy semmi értelme ma már kompaktot venni.

Egy okostelefonnal ugyanúgy megörökíthető az a pillanat, amiért kompakt gépet rántanánk elő a farzsebből, plusz rögtön fel is tolhatjuk vele az ismerőseinknek Facebookra. Egyértelműen ebbe az irányba mozog minden a belépő szinten, és amíg nem lesz mindenhol free wi-fi, addig megmarad a telefonok előnye.

Van azért pár kompakt gép, amik kilógnak a tucatújdonságok sorából. 1080p HD videót eddig nem sok szappantartóban láthattunk, most több ilyen is jön. (meg 3D kamerák! omg!)
És itt van az Olympus, a 4:3 rendszerre fejlesztett cserélhető objektíves kompakttal, ami érdekes színfolt a kínálatban.

Tükör nélküli tükörreflexes (sicc) kamera a Samsungtól, ami vezérlő gombokat kapott az objektívre - szerintem forradalmi/baromi jó ötlet, értelmet kap végre mind az öt ujjunk a bal kezünkön. A tükör nélküli technológia és a zárszerkezet nélküli gépek majd a Nikon/Canon kínálatában lesznek érdekesek, mert inkább a profi kategóriában lehet előny egy teljesen hangtalan és fizikai korlátok (zársebesség) nélküli gép.

És A Nagy Szerelmem a Fuji X100- amit talán itt a CES-en fognak beárazni.



Táblagépek, kütyük

Az ipad klónok viszik a show-t az idei CES-en. Minden gyártó bemutatta a saját variációját a táblagépre: Itt az Asus EEE Slate, a Blackberry Playbookja, az Acer Iconia, a picit debilre sikerült Sony Dash, a NEC dual táblája, a Samsung tábla-laptop hibridje és tényleg hosszú még a sor az expo végéig.

Nincs viszont Microsoft tábla, Steve Ballmer csak annyit mondott, hogy a "Windows ott lesz mindenütt" - és tényleg, a legtöbb táblagép alatt Win7 keretrendszer fog futni.

Kíváncsi leszek mennyire fognak - ha egyáltalán - utat törni ezek a gépek a mindennapi munkánkba. Leváltják-e a laptopot a terepmunka során, jók lesznek-e alapvető képszerkesztési műveletekre, mennyire fogják egyszerűsíteni a megosztást, gyorsítani a továbbítást. A most bemutatott új Eye-fi kártyák már mindenféle hack nélkül küldik a képeket ipad-re, ez az első lépcső az általam is elképzelt irányba.

 A Microsoft előhúzta még a fiókból a Surface-t, amivel a mobil helyett az asztali világra koncentrál.


Most mindenki képzelje el velem a szerkesztőségben a közös, interaktív íróasztalt, amin egy kézmozdulattal átdobhatunk pár képet meg file-t a szemben ülőnek, aztán írom tovább.


Bemutatta az Intel az i5 i7 procikat leváltó új generációs chipsetet, és az első demók alapján új időszámítás kezdődik a számítási kapacitásban. 7 HD videót egyszerre lejátszó, órás anyagokat percek alatt kódoló-konvertáló rendszerek jönnek, egyre gyorsabbá válik a videók menet közben (terepen) szerkesztése.

Ez talán rossz hír, mert így egyre gyorsabban tudják helyettesíteni majd a fotóinkat a videó anyagból kiemelt képkockákkal - de jó hír is lehet, ha ugyanezt mi csináljuk majd.

Egy másik érdekes tulajdonsága a intel rendszernek a tartalom védelmére irányuló erőfeszítések: lehetővé teszik hogy az adatok csak biztonságos hdmi csatornákon keresztül legyenek másolhatók és lejátszhatók, illetve lehetőséget teremt a tartalomszolgáltatóknak, hogy csak a felismert és biztonságos (intel alapú) rendszerek számára legyenek elérhetők az online videók-képek-bármi. Hardware oldalról biztosít másolásvédelmet az internetes tartalom számára. ...amíg fel nem törik. WOW?

Bár a CES alapján egyre inkább a 3D-HD videóról és az interaktív-multimédiás tartalmakról fog szólni 2011 - és a rá következő évek - az egész visszakanyarodik oda, hogy szép képekkel kell megfogni majd az olvasót. Ha pedig így van, talán még mindig fog maradni 6-8 másodpercnyi idő elidőzni egy-egy beszédes fotó felett is.

Reménykedjünk ebben?

Steven Duncan várostörténész és Andrew Wonder operatőr bevállalós videója New York járókelők elől elzárt területeiről. Belógnak lezárt metrószakaszokra, fejlámpa fényénél kommandóznak állomásról-állomásra, közben néha csak annyit látni hogy oldalra csapják a kamerát (5dmkII), futni kezdenek és elzúg a fejük felett egy metrókocsi.

Így kell  a semmiből tíz pontos akció-kalandfilmet forgatni, tessék:


UNDERCITY from Andrew Wonder on Vimeo.

Van valami lebilincselően izgalmas abban, hogy a városok alatt kilométer hosszú kihasználatlan tér tátong, roskadozó betontömbök és fagerendák tartják magukon a felhőkarcolókat. Ezt a ritkán látott világot és az odalenn élőket mutatja be az Undercity project.

Nem kaptak (nem is kértek) engedélyt a forgatáshoz, és nem győzik ismételni mennyire veszélyes amit csinálnak. A négyes metróban ne nagyon próbálkozzon vele senki.

Miután az előző posztban felsoroltam minden kiegészítőt, talán már egyértelmű, hogy nem kütyüfronton kell keresni az ajándékot. Nem húzom az időt a megfejtéssel, már csak három hét van karácsonyig:

Nyomtassatok fotókat.

A papírképeknek megvan az a jó tulajdonságuk, hogy emlékeket csalnak elő. Olyan elfelejtett dolgokat, amik egy Facebook albumban vagy c:\képek mappában eltűnnek a next gombra kattintással.

Egy papírkép felett hosszú perceket lehet eltölteni. Kézbe lehet venni, forgatni, megcsillan rajta a fény, hajlik, változik. Megtelik élettel bármi amit kinyomtattok. Én először most nyáron tapasztaltam meg igazán, mekkora a különbség nyomtatott kép és online galéria között, mikor a BKF fotó felvételire készültem (hiába én már ilyen digitális fotó korba született gyerek vagyok, az analóg kimaradt teljesen).

Kellemes, nosztalgiázós délutánokhoz vezetnek a képnézegetések, és valahol ez lenne az ünnepek lényege is. Egy fotós sem lesz csalódott, ha odaraksz a fa alá néhányat a közös képeitekből, vagy olyan helyekről ahonnan közös emlékeitek vannak. Ja, az remélem egyértelmű, hogy elsősorban személyes képeket nyomtassatok, ne a 'munka' mappából valami látványosat.

Turkáljatok nyugodtan a barát/rokon gépén egy kicsit (vagy a sajátotokban), találjatok pár képet ami kedves nektek, aztán nyomdába velük. (a turkálás során talált  kínos titkok felszínre kerülésért a bejegyzés szerzője nem vállal felelősséget, a következmények az érintett feleket terhelik)

Keresgélésre fel! A nyomtatáshoz még a héten adok pár tanácsot, meg ajánlok pár jó helyet Budapesten.

Juli, Stefi - a tavalyi karácsonyi ajándékotok tudtotokon kívül is telitalálat volt. Szeretem a jövőbelátó képességeteket.

Menthetetlenül közeledik a karácsony. A fotós felszerelésekkel foglalkozó boltok már hetek óta bombázzák a laikusokat, látszólag hasznos fotós kiegészítőket soroló hirdetésekkel - arra biztatva, hogy ilyen kis mütyürökkel lepjék meg fotós barátaikat. -Mert hát fotósok, biztos örülnek az ilyeneknek.

Itt egy tízes lista azokról a dolgokról, amiket messze kerüljetek a vásárlás során, ha nem akartok kínos mosolygást a fa alatt:

1. White Balance állító kártya - objektívfedő - szűrő
Ma már senki nem állít fehéregyensúlyt néhány renegád jpg-sen kívül. Ha a barátod kicsit is komolyan gondolja a fotózást, akkor RAW-ban csinálja a képeket. Nincs szüksége ilyen kiegészítőkre. Ha mégis tudod róla hogy jpg-ben fotózik, ajándékként magyarázd el neki hogy szokjon le róla.

2. Vaku fényterelő
Két éve vettem egyet háromezer forintért. Nagy otromba műanyag. Vagy nem műanyag, csak nagy és otromba. Nehéz. 95%-ban ugyanazt a hatást hozza, mint az újabb vakuk beépített kihajtható fehér kártyái, vagy egy kemény kartonpapír a vaku tetejére szigszalagozva (én is ezt használom azóta is. Szigszalagot meg papírt azért ne vegyetek  karácsonyra)

3. Mini tripodok, zsebállványok
Nem bírják el a tisztességes méretű fényképezőgépeket. Ha a barátod gépe nagyobb mint egy szappantartó, ne vegyél neki ilyeneket. Ja, műanyag állványt se, amit a MediaMartkban akcióznak ilyenkor. Még ha elég nagynak tűnik, akkor se. Én kaptam egyet ingyen a KATÁhoz - kulcstartónak használom azóta is.


4. Fotóstáska
A fotós és fotóstáska közti kapcsolat szent dolog. Semmiképp se vegyünk ajándékba fotóstáskát. A miértjéről eddig hatvanezer karakteres esszét írtam, dolgozok a lerövidítésén. A lényeg hogy a táskát a fotósnak kell kiválasztania. Bonyolult igényrendszernek kell megfelelnie. Ne vegyünk.

5. UV szűrő, Polárszűrő, ND szűrő
Bár hasznos kiegészítő mindhárom, de ha a fotósnak nem volt rá igénye eddig, akkor valószínűleg ezután sem lesz. A gyakorlatban arra jók, hogy ne a drága lencse karcolódjon. Az ND szűrő ennél azért többre is, de csak szökőévente használjuk.

6.A Memóriakártya, kártyaolvasó, pótakksi
Ilyeneket azért ne vegyél, amiért nem veszel tollat a titkárnőnek, teniszlabdát az teniszedződnek, vagy wécépapírt a családnak. Nem ajándéknak való dolgok.


6.B Lencsetisztító szenzortisztító, körtepumpa
Lásd 6.A pont.

7. Esőálló huzat a gépre
Ez lesz a kakukktojás a listában. Tipikusan az a dolog amit kevés fotós vesz meg magának, de baromi hasznos tud lenni, amikor menni kell, akkor is, ha esik az eső. Viszont van egy olyan üzenete, hogy 'tudom hogy kinn szívsz az esőben egy rohadt képért, sajnállak is, de nézd, legalább vettem neked ilyet! puszi'

8. Fénymérő, vízszintmérő
Nagyjából tizenöt éve volt hasznos mindkettő, amikor filmre fotóztunk.

9. Fotós könyvek
Itt valahol határt kell húzni. Rengeteg semmitmondó könyv van a piacon, ami az ezerszer agyonismételt dolgokra tanít. Nincs értelme megvenni őket, mert nem mondanak újat annak, aki kicsit is beleásta már magát a fotográfiába. Ha hasznos könyvet akartok, ne az általános 'fotóiskola' címűt vegyétek le a polcról, hanem olyat, ami egy-egy szűkebb körre specializált: portréfotózás, világítástechnika, természetfotó, esemény- és riport, stb.

Lehet viszont egy könyv igazi telitalálat is. Tudjátok meg ki a barátotok kedvenc fotósa, és tőle nézzetek valami albumot. Imádjuk az ilyen képeskönyveket nézegetni.. *A Mai Manóban egyébként adventi fotóskönyv-vásár van*

10. Fotó Tanfolyamok
A tanfolyambérlet sem igazán ajándéknak való. Inkább vigyétek el valahova kirándulni, ahol fotózhat kedvére. Hasznosabb, mint beíratni egy kéthetes oktatásra, ahol nagy eséllyel annyit fog tanulni, mint ha a 9. pontban írt  fotóiskola könyvet vettétek volna neki.

+1 Fotós karkötők, fotós bögre, egéralátét, bármi
Bár mindegyik nagyon mókásnak tűnik, az a burkolt üzenetük, hogy 'Te barátom fotóbuzi vagy. Másra sem tudsz gondolni, fogalmam sincs mi mást szerethetnél ezeken kívül. Vettem neked egy objektív alakú bögrét hát, nézd.'

Miután szinte minden kiegészítőt felsoroltam, felmerülhet a jogos kérdés, hogy mit érdemes venni a fotós barátainknak, ha hasznos ajándékkal akarjuk őket meglepni. Ez egy holnapi bejegyzés témája lesz.

A kattintás után raktam őket, mert maradt sok kép amit nem használtam fel semmire. A világért sem szeretném hogy sokat scrollozon feleslegesen, akit nem érdekel az ilyesmi. Aki kíváncsi milyen volt maga a verseny, a másik blogon már elolvashatta rég.

Ellopták ma Brad Pitt Leica S2-jét (a képen nem S2 van) a József Attila lakótelepi forgatási helyszínről, amíg Pitt lerakta egy szünetben. Frusztráló érzés lehet a tolvaj számára, hogy alig fog tudni mit kezdeni az értékes zsákmánnyal.

Eladja használtan? Itthon biztosan nem. Ha fórumokon vagy apróban hirdetné használt gépként, azonnal le is bukik. Leica S2-t nem árulnak csak úgy, használtan. Ha mégis, papírok nélkül ki ad érte milliókat?

Lehet, hogy fogalma sincs róla mit lopott el és beviszi az első használtkereskedésbe, ahol jól átveri az árus. Ad neki érte pár százezret és boldogan él vele. Vagy a becsületes boltos esetleg értesíti a hatóságokat a nyilvánvalóan lopott gépről.

Használja? Fotómegosztókon vagy bármilyen hazai netes publikálással elég könnyen lebukhat az egyedi képminőséggel, meg az exif adatokkal. Kockázatos. Talán az egyetlen felhasználási mód ha saját műteremben, négy fal közt használja.

Ha utcán-fotós társaságban a nyakába veszi, szintén garantálható a lebukás. Legalábbis a méregető szempárokat és a kellemetlen kérdéseket nem tudná kikerülni.

Mit kezdhet a memóriakártyával? Exkluzív és megismételhetetlen fotók a világ legkeresettebb celeb párjáról. A képek darabja érhet annyit, mint maga az ellopott fényképezőgép. Mégis, ha megpróbálja eladni őket, szintén azonnal lebukik.

Frusztráló érzés lehet Leciát lopni.