Zsinórban a harmadik évben lepi meg szokatlan képválasztással a közönséget és a szakmát a World Press Photo (18 tagú) zsűrije. Szokatlan, mert az elmúlt hatvan évet ezek a képek fémjelezték, a legutóbbi háromban pedig ezzel a vonallal szinte teljesen szakítva, merőben más irányból hozzák a győztesnek kiemelt hírképeket. De erről írtam már.
Az idei fotó kritikusai két táborra oszlanak. Az egyik tábor szerint ez egy elművészkedett, életlen, fekete-fehérbe öltöztetett kép, ami egy szebb napokat is látott impresszionista festmény fénymásolata, és milyen álságos dolog már a mai fejlett technika mellett ilyen minőségű képet kiemelni; a másik tábor nem akad ugyan fenn a képminőségen, cserébe azon van kiakadva, hogy ennél bizony készültek drámaibb képek is. Ott a halott kisfiú, a beakadt hajú kislány és a többiek.
De miért olyan különleges ez a fotó, és nem a sok másik?
Az anonim zsűrizés elvileg kizárja, hogy a zsűri részrehajló legyen - bár a neves szerkesztőkből álló gárda nyilván úgy ül le zsűrizni, hogy látta már a legismertebb fotósok anyagait a nagyobb lapokban. Warren Richardson nem tartozik a sokat sztárolt riporterek közé, azt is megkockáztatom, hogy a neve ismeretlenül (de nem érdem nélkül) robbant most be a köztudatba. Azt tehát kizárhatják a konteó hívők, hogy valakinek a valakije nyert.
Arról van csak szó, hogy ebben a fotóban egyszerűen minden benne van, amiről a menekülthelyzet szólt, méghozzá a lehető legegyszerűbb, legnyersebb és legérthetőbb formában. Ezért lett az év fotója.
Hiába elmosódott és zajos a kép, tökéletesen látszik a lényeg, ami minden egyes képelem, külön-külön: az apa elkeseredett (elszánt?) arca, a kezében tartott kisgyerek, a talán az egyetlen csomagjukat jelentő hátizsák, a fenyegetően föléjük tornyosuló szögesdrót és a túloldalról átnyúló segítő kezek. És semmi más.
Egy időtlen pillanat, ami megtörtént sok százszor a magyar határon. Nem az eleje és nem a vége semminek, csak egy fontos (sorsdöntő, akár) momentuma egy hosszú útnak. Nem akar nagyot mondani, nem akarja monumentálisnak vagy hősiesnek beállítani ami történik, egyszerűen csak nagyon finoman odateszi elénk a valóságot.
Itt meg lehet nézni a zsűri értékelését is:
