Komoly fejlesztések érkeznek mától a Facebook fotós alkalmazásához. A Mashable cikke számol be elsőként az újdonságokról.
Az internet naponta változik
Nagyon szerettem volna Kövér László csodálatos gondolatát elsütni valami kapcsán itt a blogon. Eljött a tökéletes alkalom.
Néhány bejegyzéssel ezelőtt még arról írtam, hogy a Facebook fotó felülete csupán a családi emlékfotók megosztására jó, a mai nappal viszont komoly (flickr-konkurencia szinten komoly) fotómegosztó funkciókat kap az oldal.
lvnte 2010.10.01. 08:53
Facebook fotó fejlesztések
Címkék:facebook fotóblog photography photoblog közösségi média fotómegosztó
Szólj hozzá!lvnte 2010.09.28. 13:51
Szélmalomharc a lopott fotók ellen
http://www.facebook.com/fotosokszegyenfala -Fotósok szégyenfala csoport
"Küzdelem a kép- és szöveglopások, szövegmásolások ellen."
Annál viccesebbek az első reklamálók által sérelmezett képlopások.(Na meg azok, akik a csoportnevet féleértve más fotósokat kezdtek kritizálni a silány munkájukért.) Sok esetben olyan fotós reklamál, aki maga se nem számlaképes, de még a szakmája sem köthető fotográfiához (gyk: nem fotóz rendszeresen, állandó minőségben stb). Nem adott semmilyen feltétele ahhoz, hogy a képét az azt felhasználó oldal akár pénzzel, akár külsős megrendelésekkel honorálni tudja.
A kredit persze mindenkinek jár. Súlyos hibát követ el bárki, aki forrás nélkül használ fel képeket. Tüzes vassakkal szurkálják élete végéig (és tovább) nagyfarkú négerek a börtönben azt, aki ilyet tesz. Valós kárt viszont a legtöbb esetben nem okoznak az oldalak egy flickrről vagy iwiwről ellopott fotóval.
A kredit legjobb esetben is csak morális támogatást jelent. Ritkán vezet valós megrendelésekhez, pénzhez. Az ilyen módszerekkel operáló oldalak (nézzük végig a csoportban linkelt címeket) silány minőségű, legalja termékek. Nem innen fognak senkit felfedezni a potenciáis ügyfelek.
Az ilyen sokadvonalbeli oldalak közel nulla költségvetésből működnek ideig-óráig. A legtöbb nem éli meg az egy évet sem.
(tudom, oda lehet írni hogy de csodák mindig előfordulnak)
Más kérdés a mások esküvői portfoliójával házaló ál-fotósok esete. Fotóst kereső párok talán elég könnyen észrevehetik, ha valaki egy házibarkácsolt, nagybetűs gagyi oldalon feltűnően jó képeket tesz közzé. Nekem legalábbis mindegyik ilyen oldalról ordított a hamisítás.
Online fotómegosztás mellett elkötelezett fotósként azt mondom: aki nem szeretné hogy a képei bárhol feltűnjenek a neten, az ne tegyek őket a netre. Az ízléses vízjel használata még határeset, de az sem garancia a lopások ellen.
Ha valaki a fotózás és megosztás szeretete miatt tölti fel a képeit, ne törődjön vele ha lopják őket. Fogja fel elismerésnek. Bármilyen más ellenszolgáltatást úgysem kapna értük. (szar ügy, de ez van)
Aki így akar - nem is tudom - híres lenni, az inkább abba gondoljon bele, hogy a jó minőségű képeivel a fizetős megrendelések ellen dolgozik, maga tartja fenn a rendszert ami ellen reklamál.
Ha megélhetési célokból, akkor rakjon össze egy portfoliót, reklámozza magát. Így fog ügyfeleket találni, nem xyportálon felhasznált képei alatti képalákból.
update: A csoport tagja közt van olyan is, aki szerint a beállításokat, pózokat és a retusálási technikákat is lopják. Na ez ellen vegyük fel a harcot! De előbb elmegyek és levédetem a f1/2000 F2.8 ISO200-t együttes használatát, valamint a kézenfogva sétálás erdőben c. pózt.
Címkék:vélemény fotózás fotóblog photoblog fotómegosztó lopott képek
Szólj hozzá!lvnte 2010.09.27. 13:21
Lightroom munkafolyamat - Rendszerezés
A szeptemberi két esküvő sokmindenre megtanított. Az első dolog, hogy nem optimálisan rendszereztem eddig a fotóimat Lightroomban. Kitaláltam egy sokkal átláthatóbb rendszert, hogy a ltrm virtuális mappáiban és intézőből is könnyebben átláthatók maradjanak az anyagok.
!Figyelem! A bejegyzés teljesen érdektelen mindenkinek, aki nem használ Lightroomot, vagy hasonló képrendszerező szoftvert. Lightroom userek számára viszont nyomokban mogyorót tartalmazhat.
Eddig tematikusan és dátum szerint importáltam a képeket: volt egy lifestream, rendezvény, hvg és egy divany mappa, ezekbe húztam be az esemény neve mappákba a fotókat. Így intézőből jól elkülönült minden, talán túlságosan is, ltrm-ban viszont dátumok alapján nehéz volt gyorsan megtalálni a kellő mappát.
Nem tageltem a képeket, mert egy 2-300 képes importnál csak átfogó tageket tudnék rájuk húzni, amik ráadásul ismétlődnek is gyakran. Nem lenne értelme egy Budapest tagnek, ha a képek 90%-a ott készül.
Import
Az igazi változás inkább a ltrm-on belüli kezelést érte. Megmaradt a négy nagy tematikus mappa, ezekbe a képek ugyanúgy az esmény neve alapján kerülnek importra, viszont ltrm-ban tovább bontom őket collectionökre (ezt nem használtam eddig). mogyoró
Egy esküvő esetében így néz ki:
Import: : D\RAW\Rendezvény\XésY\CF_1; CF_2; CF_3; ...
Lightroomban a mappák neve kiegészítve a témával: cf_1_beallitott_1; mogyoró cf_2_beallitott_2; cf_3_hazassagkoto_1; ...
Így tudom melyik valódi mappa melyik virtuálishoz tartozik. A képek ezután kerülnek Collectionokbe, hogy az azonos témájúak egy helyen elérhetők legyenek: készülődés / polgári / templomi / tánc / vacsora / életkép.
Persze ez nem azt jelenti, hogy többször végig kéne pörgetni a többezer fotót a megfelelő kategorizáláshoz. Általában minden téma előtt kártyát is cserélek, hogy egy adag kép egy helyszínhez kerüljön, így importnál rögtön mehetnek egyszerre a megfelelő collectionbe. A gond az elkapott pillanatoknál van, azokat Quick Collectionbe dobálom folyamatosan a válogatás alatt - onnan kerülnek a végleges helyükre.
Válogatás
A ltrm-ban színekkel, csillagokkal és flagekkel különböztethetjük meg a képeket. Nem a legegyszerűbb, de a legcélszerűbb mindhárom szimbólumhoz rendelni valamilyen jelentést.
- Csillagok, csillagok (sicc)
*: Nem túl jól sikerült kép, de lehet még vele kezdeni valamit végszükség esetén;
****: Jól sikerült kép, de az adott helyzetben mogyoró témában van jobb is nála;
*****: A jó kép;
Ez így változott most:
*: Jól sikerült, de adott helyzetből van jobb is;
***: Vésztartalék
****: Jól sikerült de nem feltétlenül használnám;
*****: A jó kép;
A négy csillag kapott egy új kategóriát, a helyét pedig az egy csillag foglalta el. Azért jobb ez a módszer, mert filterek esetében alapból az 5*-os képekkel dolgozok, ha kevés az ötös, akkor veszem bele a 4< filtert, ha pedig ez is kevésnek bizonyul (nem szokott), akkor jöhet a 3<.
- Színek
Piros: jó kép, mindenképp exportra is kerül;
Sárga: jó, de nem kell használni;
- Flagek
Címkék:szoftver utómunka technika fotóblog ötlet tippek photoblog rendszerezés lightroom 3
Szólj hozzá!lvnte 2010.09.26. 16:20
Mit vegyünk az új 35mm 1.4 Nikon helyett?
Egy Fuji X100-ast.
Címkék:fényképezőgép technika fotóblog termék fuji x-100
Szólj hozzá!lvnte 2010.09.24. 13:27
Ötmilliárd Flickr fotó, azabaj?
Alaposan megosztotta a fotós közösségeket a hír, hogy flickrre valaki feltöltötte az ötmilliárdodik fotót. Szakmai blogok szomorúan veszik tudomásul, hogy percenként háromezer új kép kerül feltöltésre, elönt minket a mocsok, szépen lassan megfulladunk az igénytelenség sártengerében.
A legérthetetlenebb pedig, amikor már a Facebook-ra feltöltött családi képek minőségét is hasonló elvek alapján kéri számon bárki.
Ha nem közösségi oldalként tekintünk a flickrre, akkor sem kell többet gondolni róla egy egyszerű és ingyenes online tárhelynél, ahol garantáltan megmaradnak a fotóink, miközben erre otthon wincseszterről-wincseszterre backupolva sincs garancia.
Akkor mi a baj az ötmilliárd képpel?
Nem zavarnak senkit, ha nem tetszik nem nézzük meg valaki képeit, nem foglalják az internetet más tartalom elől, csak ha rákattintunk.
Az #1 indok a fotómegosztók ellen, hogy a középszerű tartalomban nehéz megtalálni az igazi értékeket, nehéz kitűnni a valóban jó képekkel. Miért akarna bárki flickren kitűnni a tehetségével? Ha vannak is meseszerű példák amikor flickr galéria alapján felfedezett fiatal tehetséget felkapta a szakma, ilyenek fényévente egyszer történnek.
Sok portál stockként használja a fotókat, nem törődve szerzői jogokkal? A magára valamit is adó oldalak nem nyúlnak flickrről, egy-egy ilyen eset elég nagy presztízs-veszteség. Nem éri meg a 100Ft-os stockfotókon spórolni.
Egyetlen káros hatása az a gyakorlat (fotós szempontból), mikor a felhasználók fotóiból állítanak össze galériákat eseményekről. Erre nincs jó magyarázat, ezt csak simán gáznak tartom, de sajnos gyakori.
Akkor ennyi volt. Ötmilliárd. Most mi lesz?
Kanyarodjunk vissza kicsit a poszt legelejére. Emlékszik még bárki is a fotós nevére, akinek a galériáit végignézte a bejegyzés elején? Ugye hogy nem. A feltöltés és közzététel önmagában nem jelent értéket, az csak a kezdet.
A képekkel végzett közösségi tevékenység, címkézés, csoportokba rendezés, térképre helyezés mind hozzájárul a történelmünk (vagy csak életútunk) jól visszakereshető dokumentálásához. Így ad értéket a flickr a legegyszerűbb feltöltött fotóhoz is.
Olyan nagy baj ez?
Címkék:vélemény flickr képmegosztó fotózás fotóblog photoblog közösségi média
4 kommentlvnte 2010.09.22. 15:48
Honnan tudhatjuk, hogy profi fotóssal állunk szemben?
Nevettem. aztmondja:
1. Szigetelőszalag: Egy igazi profi nem adja szervízbe a felszerelését. Ha kicsit megreped a váz vagy az objektív, semmi gond. Össze lehet ragasztani - és ha működik, minek cserélni?
-pipa
2. Nehézkes mozgás: Fotóstáska = fényképezőgép + 6 lencse + laptop + vakuk + kábelek.
-pipa
3. A hűtő tojástartójában még mindig filmek sorazkonak.
-Ezt buktam
4. A stock szót nem raktárkészletnek fordítja angolról. - Említésére szélsőséges érzelmeket lehet kiváltani belőle, az abszolút támogatástól a teljes elutasításig.
-pipa
5. Öltözködés: Mindenkin a színes ruhákat, apró részleteket keresi és kéri számon, ruhásszekrényében végignézve viszont csak szürke és fekete ruhákat találni. Azok is mind kopottak már.
-pipa.
6. Felszerelésének értéke és az autójának árkategóriája közötti fordított arányosság: Ennél a pontnál visszakanyarodhatunk a ketteshez,és megkapjuk az egyértelmű választ. -pipa
7. 25 felett is hátrafele hordja a baseball sapkát: Azok az állóképek, ugye.
-Buktam (24)
8. Jógamestereket megszégyenítő pozíciók: Guggolva, fekve, fejenállva vagy kerítésről lógva, a jó képnek el kell készülnie.
-pipa
Viszont hogy valóban miről ismerhető fel, azt talán ebben a videóban mutatja jól be Joel Meyerowitz:
Címkék:ajánló technika fotózás fotóblog photography photoblog utcai fotó
Szólj hozzá!lvnte 2010.09.21. 08:00
Fotózzunk Atombombát!
Nukleáris fegyverek tesztelésének megörökítése céljából keresünk megbízható operatőröket. Érdeklődni a következő telefonszámon, illetve személyesen a legközelebbi Uncle Samnél.
Ma már talán kevesen vállalnák el az állást, 1947-ben azonban 250 fős stábot toborzott az amerikai hadsereg a legnagyobb hollywoodi filmstúdióktól, az atombombák tesztjeinek dokumentálásához. Az '50-es években a hadsereg által üzemeltetett Lookout Mountain studió egymaga annyi anyagot dolgozott fel, mint amennyit közben a teljes hollywoodi filmipar. Közel 6.500 film, ugyanabban a témában.
A különbség, hogy míg a hollywoodi filmeket megismerte a világ, a hadsereg anyagairól 1997-ig nem is lehetett hallani. Készítőinek - Atomic Filmmakers stáb - kilétét nagyobb titok övezte, mint a bombákat fejlesztő tudósok személyét.
Bill Clinton elnöksége alatt kezdték el nyilvánosságra hozni a felszíni és légköri tesztekről készült felvételeket, az újrafeldolgozás a Bush adminisztráció alatt szakadt meg 2001-ben, a terrortámadások után.
A felvételek dokumentáció mellett főleg tudományos célokat szolgáltak. Segítségükkel pontosabban lehetett előre tervezni a bombák által elérni kívánt hatást, tanulmányozni a robbanás során keletkező lökéshullámokat és a detonáció egyéb hatásait. Néhány felvétel a mai a napig is titkosított, a bombák alakja és mérete ugyanis tervezési titkokat fedhet fel.
Cool guys don't look at explosions
A operatőrök kezdetben alig néhány kilométerre állították fel a kamerákat a robbanás középpontjától, hagyományos módszerekkel, egyszerű védőruhában filmeztek. Beszámolóik szerint a lökéshullámok többször is fellökték őket a felszereléssel együtt, a filmet pedig könnyen tönkretehette az erős fény és a robbanás ereje. A kamerákat már a detonáció előtt el kellett indítani, a robbanás által keletkezett fizikai hatások alatt alig tudták kezelni az eszközöket.
A bombákkal együtt a filmes technika is fejlődött: a hidrogén bombákat már 30km-ről filmezték, speciális bunkerekből és repülőgépekről (ami szintén kevésnek bizonyult néhány esetben).
A filmezésre használt technika jóval meghaladta a kor hollywoodi eszköztárát. Az robbanások felvételére fejlesztett kiegészítők csak évekkel később jelentek meg polgári használatban: Speciális szűrők, por és ütésálló vázak, repülőgépre szerelhető kamerarendszerek, fejlett vetítőgépek, extrém lassított felvételekre képes felvevők - csak néhány dolog amit a filmgyártás az atombombák tesztelésének is köszönhet.
1963-ig dokumentálták az összes atomrobbantást földön, vizen és levegőben, ezután munka nélkül maradt a filmes stáb nagy része. Ebben az évben írták alá az atomhatalmak azt a rendeletet, mely megtiltotta a felszíni robbantásokat, így azok a föld alatt folytatódtak tovább.
1997-ben az első filmek nyilvánosságra hozatala utána az AFI (amerikai film intézet) kitüntette a Atomic Filmmakers még élő tagjait. Azt a néhány tucat embert, aki nem rákban halt meg az évek során.
Az operatőrök közül a 75-éves George Yoshitake adott nemrég interjút a New York Times-nak. Az audio slideshow mellett néhány lenyűgöző fotó is elérhető a robbantásokról a NYTimes interaktív oldalán - az illusztrációnak használt képek is innen vannak.
Ha kíváncsiak vagytok néhány nyilvánosságra hozott videóra, a Nevada Site Office online könyvtárában van pár tucat. Nagyon komoly a korabeli narrátor hangja némelyik alatt.
Atombombás témában pedig írtam én is nemrég, a Hiroshimai bombázás évfordulója alkalmából.
Címkék:film történelem fotóblog atombomba photography photoblog "new york times" afganisztán
Szólj hozzá!lvnte 2010.09.19. 23:43
Minimum egy szintlépés
Holnaptól térünk vissza a rendes blogkerékvágásba. A héten belekóstoltam kicsit az esküvő fotózásba. Negyven giga képet, megszámlálhatatlanul sok milliárdnyi pixelt tologattam színesből fekete-fehérbe és vissza.
Rengeteg tapasztalattal járt ez a bruttó ~5 nap munka, amiről mind-mind írni fogok.
Címkék:fotózás fotóblog
Szólj hozzá!lvnte 2010.09.07. 16:17
Igaz-Hamis történelem, megrendezett sajtófotók I.
A spottr-en ma indult (Fotómanipulációk) sorozat adott ötletet hogy előkotorjam ezt a postot piszkozatok közül. Még nyáron akartam összerakni, az akkor kirobbant Reuters-flottilla ügyről - arról, mivel manipulálhatók a sajtófotók.
Kétrészes írás lesz, az első részben arról, miket csinálhat a fotós terepen a hatás fokozása érdekében, a másodikban pedig a spottr-hez hasonlóan néhány elhíresült képszerkesztői hamisítással.
A fotóst a botrány után felelősségre vonták, azt nyilatkozta a férfi megbotlott és a romok alá esett, ezért kellett társainak kisegíteni.
Címkék:fotózás fotóblog legenda photography photoblog fotóriporter sajtófotó fotómanipuláció archív képek photojournalism történeelm
3 kommentlvnte 2010.09.02. 13:23
The Beat of New York és az országimázs
A fenti videót egy német filmes stáb operatőre csinálta forgatás után, hobbiból.
A Mercedesnek gyártottak reklámfilmet, aztán egyikőjük hazafele felfigyelt egy utcai zenészre, felvette a dallamot, remixelték és forgattak mellé egy brutálisan jó videót.
Ki jön New Yorkba?
A másik dolog ami eszembe jutott róla, hogy miben lenne más egy ilyen anyag Budapestről? Most nem a Budapest Business Region videóra gondolok, az megrendezett, de bizonyítja hogy a technikai feltételek itthon is megvannak. Kell hozzá egy 5DMKII.
Helyszínekkel sem lenne probléma. Nekünk is van metrónk, hidaink, panorámás kilátóink a városra, éjszakai fények, nyüzsgő városrészek. Akkor?
Az emberek. Itthon szinte elképzelhetetlen, hogy valaki rám sem hederít egy kamerára az utcán, csak továbbmegy, mintha ott sem lenne. Aki az utcán fotózik az gyanús. Kérdően, meg nem értett félelemmel kell ránézni, esetleg be is kell szólni neki, vagy hadonászni a kamera felé.
Persze, biztos New Yorkban is volt részük hasonlóban és nyilván nem azokat a jeleneteket vágták bele, de szerintem mindenki érzi mire gondolok.
Egy személyes példa a héten: Egy interjút fotóztam a Toldiban, és csináltam néhány fotót az utcáról is az ablakon keresztül. Minden járókelő visszafordult utánam, hogy vajon miben mesterkedem. Látszott az arcukon hogy mélyen elítélik ezt, bármi is legyen ez.
A kedvencem egy igen tudálékos háromfős társaság volt, akik megálltak és elkezdtek nekem személyiségi jogokról és eztnemszabadmitképzelszmagadról-ról magyarázni, anélkül, hogy megkérdezték volna mit is csinálok egyáltalán.
Valahogy így nézne ki egy Beat of Budapest videó.
A másik teljesen szürreális szereplő hazai körülmények között a rendőr lenne. A rendőr ebben a videóban biztonságot sugároz. Olyasmit üzennek hogy számíthatsz rájuk, ottvannak, lehet hozzájuk fordulni bármivel. Itthon mit csinálni egy rendőr hasonló esetben? Igen. Azt.