lvnte 2010.10.01. 08:53

Facebook fotó fejlesztések

Komoly fejlesztések érkeznek mától a Facebook fotós alkalmazásához. A Mashable cikke számol be elsőként az újdonságokról.

Az internet naponta változik

Nagyon szerettem volna Kövér László csodálatos gondolatát elsütni valami kapcsán itt a blogon. Eljött a tökéletes alkalom.

Néhány bejegyzéssel ezelőtt még arról írtam, hogy a Facebook fotó felülete csupán a családi emlékfotók megosztására jó, a mai nappal viszont komoly (flickr-konkurencia szinten komoly) fotómegosztó funkciókat kap az oldal. 



Az újdonságok:

- Átdolgozottt kezelőfelület;
- Nagy felbontású képek: 720-2048px-ig;
- Egyszerűbb tagelés, fel- és letöltés;
- Lightbox;

Ezekkel a változásokkal elgondolkodtató egy komolyabb Facebook alapú portofoliót fenntartani. Hátránya marad így is, igaz a pofonegyszerűen elérhető 500millió felhasználóban rejlő előnyök messze túlmutatnak rajtuk. És akkor a kereskedelmi felhasználásról még nem is esett szó. Facebookos -képenként likeolható-sharelhető Nagyítás galéria? Hm?

A legnagyobb gond, hogy még mindig ott lesznek a reklámok. Ez nem túl elegáns megoldás a fotóink mellé. Ott marad a képek alatt a komment doboz, amivel sok zavaró elem kerül a fotok alá, mellé. Ezek apróságoknak tűnnek, de velük mégsem egy letisztult online galériát kapunk, csak ingyenes reklámfelületet.

Amint elért hozzánk is a fejlesztés, én bizony belevágok az internetbe. Nem komoly portfolio oldalnak (az most készül), de talán a levlifestream-es tumblr helyett-mellett fogom használni. Megmarad a Flickr, mert az ottani közösséget is kedvelem, és persze készül az önálló site is. Talán ez az ideális felállás.



Címkék:facebook fotóblog photography photoblog közösségi média fotómegosztó

Szólj hozzá!

lvnte 2010.09.28. 13:51

Szélmalomharc a lopott fotók ellen

Don Quijote a mai napig számtalan formában talál magára és sárkányaira. Legújabban a lopott, kredit nélkül felhasznált képek ellen veszi fel a küzdelmet Facebookon.

http://www.facebook.com/fotosokszegyenfala -Fotósok szégyenfala csoport
"Küzdelem a kép- és szöveglopások, szövegmásolások ellen."

Talán leírni is felesleges, mennyire veszett ügyet vállal magára a csoport. A kép- és szöveglopásokat - ha lehet is ellenük utlólag bármit tenni, perelni, levetetni - megelőzni vagy megszűntetni lehetetlen (a szöveglopás pedig külön lolkategória).

Annál viccesebbek az első reklamálók által sérelmezett képlopások.(Na meg azok, akik a csoportnevet féleértve más fotósokat kezdtek kritizálni a silány munkájukért.) Sok esetben olyan fotós reklamál, aki maga se nem számlaképes, de még a szakmája sem köthető fotográfiához (gyk: nem fotóz rendszeresen, állandó minőségben stb). Nem adott semmilyen feltétele ahhoz, hogy a képét az azt felhasználó oldal akár pénzzel, akár külsős megrendelésekkel honorálni tudja.

A kredit persze mindenkinek jár. Súlyos hibát követ el bárki, aki forrás nélkül használ fel képeket. Tüzes vassakkal szurkálják élete végéig (és tovább) nagyfarkú négerek a börtönben azt, aki ilyet tesz. Valós kárt viszont a legtöbb esetben nem okoznak az oldalak egy flickrről vagy iwiwről ellopott fotóval.

A kredit legjobb esetben is csak morális támogatást jelent. Ritkán vezet valós megrendelésekhez, pénzhez. Az ilyen módszerekkel operáló oldalak (nézzük végig a csoportban linkelt címeket) silány minőségű, legalja termékek. Nem innen fognak senkit felfedezni a potenciáis ügyfelek.

Az ilyen sokadvonalbeli oldalak közel nulla költségvetésből működnek ideig-óráig. A legtöbb nem éli meg az egy évet sem.

(tudom, oda lehet írni hogy de csodák mindig előfordulnak)

Más kérdés a mások esküvői portfoliójával házaló ál-fotósok esete. Fotóst kereső párok talán elég könnyen észrevehetik, ha valaki egy házibarkácsolt, nagybetűs gagyi oldalon feltűnően jó képeket tesz közzé. Nekem legalábbis mindegyik ilyen oldalról ordított a hamisítás.

Online fotómegosztás mellett elkötelezett fotósként azt mondom: aki nem szeretné hogy a képei bárhol feltűnjenek a neten, az ne tegyek őket a netre. Az ízléses vízjel használata még határeset, de az sem garancia a lopások ellen.

Ha valaki a fotózás és megosztás szeretete miatt tölti fel a képeit, ne törődjön vele ha lopják őket. Fogja fel elismerésnek. Bármilyen más ellenszolgáltatást úgysem kapna értük. (szar ügy, de ez van)

Aki így akar -  nem is tudom - híres lenni, az inkább abba gondoljon bele, hogy a jó minőségű képeivel a fizetős megrendelések ellen dolgozik, maga tartja fenn a rendszert ami ellen reklamál.

Ha megélhetési célokból, akkor rakjon össze egy portfoliót, reklámozza magát. Így fog ügyfeleket találni, nem xyportálon felhasznált képei alatti képalákból.

update: A csoport tagja közt van olyan is, aki szerint a beállításokat, pózokat és a retusálási technikákat is lopják. Na ez ellen vegyük fel a harcot! De előbb elmegyek és levédetem a f1/2000 F2.8 ISO200-t együttes használatát, valamint a kézenfogva sétálás erdőben c. pózt.

Címkék:vélemény fotózás fotóblog photoblog fotómegosztó lopott képek

Szólj hozzá!

lvnte 2010.09.27. 13:21

Lightroom munkafolyamat - Rendszerezés

A szeptemberi két esküvő sokmindenre megtanított. Az első dolog, hogy nem optimálisan rendszereztem eddig a fotóimat Lightroomban. Kitaláltam egy sokkal átláthatóbb rendszert, hogy a ltrm virtuális mappáiban és intézőből is könnyebben átláthatók maradjanak az  anyagok.

!Figyelem! A bejegyzés teljesen érdektelen mindenkinek, aki nem használ Lightroomot, vagy hasonló képrendszerező szoftvert. Lightroom userek számára viszont nyomokban mogyorót tartalmazhat.


Eddig tematikusan és dátum szerint importáltam a képeket: volt egy lifestream, rendezvény, hvg és egy divany mappa, ezekbe húztam be az esemény neve mappákba a fotókat. Így intézőből jól elkülönült minden, talán túlságosan is, ltrm-ban viszont dátumok alapján nehéz volt gyorsan megtalálni a kellő mappát.
Nem tageltem a képeket, mert egy 2-300 képes importnál csak átfogó tageket tudnék rájuk húzni, amik ráadásul ismétlődnek is gyakran. Nem lenne értelme egy Budapest tagnek, ha a képek 90%-a ott készül.

Import

Az igazi változás inkább a ltrm-on belüli kezelést érte. Megmaradt a négy nagy tematikus mappa, ezekbe a képek ugyanúgy az esmény neve alapján kerülnek importra, viszont ltrm-ban tovább bontom őket collectionökre (ezt nem használtam eddig). mogyoró

Egy esküvő esetében így néz ki:

Import: : D\RAW\Rendezvény\XésY\CF_1; CF_2; CF_3; ...
Lightroomban a mappák neve kiegészítve a témával: cf_1_beallitott_1; mogyoró cf_2_beallitott_2; cf_3_hazassagkoto_1; ...

Így tudom melyik valódi mappa melyik virtuálishoz tartozik. A képek ezután kerülnek Collectionokbe, hogy az azonos témájúak egy helyen elérhetők legyenek: készülődés / polgári / templomi / tánc / vacsora / életkép.

Persze ez nem azt jelenti, hogy többször végig kéne pörgetni a többezer fotót a megfelelő kategorizáláshoz. Általában minden téma előtt kártyát is cserélek, hogy egy adag kép egy helyszínhez kerüljön, így importnál rögtön mehetnek egyszerre a megfelelő collectionbe. A gond az elkapott pillanatoknál van, azokat Quick Collectionbe dobálom folyamatosan a válogatás alatt - onnan kerülnek a végleges helyükre.

Válogatás

A ltrm-ban színekkel, csillagokkal és flagekkel különböztethetjük meg a képeket. Nem a legegyszerűbb, de a legcélszerűbb mindhárom szimbólumhoz rendelni valamilyen jelentést.


  • Csillagok, csillagok (sicc)
A régi rendszerem szerint a csillagok közül *; ****(4) és *****(5) -t használtam a jó és rossz képek megkülönböztetésére:

*: Nem túl jól sikerült kép, de lehet még vele kezdeni valamit végszükség esetén;
****: Jól sikerült kép, de az adott helyzetben mogyoró témában van jobb is nála;
*****: A jó kép;

Ez így változott most:

*: Jól sikerült, de adott helyzetből van jobb is;
***:  Vésztartalék
****: Jól sikerült de nem feltétlenül használnám;
*****: A jó kép;

A négy csillag kapott egy új kategóriát, a helyét pedig az egy csillag foglalta el. Azért jobb ez a módszer, mert filterek esetében alapból az 5*-os képekkel dolgozok, ha kevés az ötös, akkor veszem bele a 4< filtert, ha pedig ez is kevésnek bizonyul (nem szokott), akkor jöhet a 3<.


  • Színek
Színeket tematikus jelölésre használtam eddig, a csillagozás után.

Piros: jó kép, mindenképp exportra is kerül;
Sárga: jó, de nem kell használni;
Zöld: Blogolni való kép;
Lila/kék: elvont hülyeségek; mogyoró

Ez egy elég esetlen rendszer volt, ehelyett a következő jelentést kapták a színek:

Piros: Retusálni kell, méghozzá alaposan;
Sárga: Apró állítgatásokat igényel;
Zöld: Kész;
Kék: Alkalmi kiemelés. változó;

Minden kép kap tehát valamilyen színt, kivéve a törlésre ítéltek. A színek mogyoró a munka során a progressel változnak. Akkor vagyok kész, ha az összes öt csillagos kép pirosból zöld lesz. Ezzel nem csak kategorizálok, de egy kis mini-achivement rendszert is megalkottam. Tudom, hogy megvan a cél: bezöldíteni a képeket.

  • Flagek
A legvégső fázisa a munkának a flagelés. Ezt többnyire ki is fogom hagyni, úgyérzem. Flaggel az igazán _fasza_ képeket jelölöm meg. Azokat, amikről azt gondolom hogy ezer expóból egyszer sikerülnek. Ezek a legjobb képek, amikkel majd unokáknak fogok dicsekedni, a soha el nem készülő portfolioba rakni, stb.

Ennyi nagyjából az új rendszer. Amilyen követhetetlennek tűnik leírva, annál átláthatóbb a gyakorlatban. Ha van valami, amit máshogy csinálnátok, ne habozzatok megosztani.

Címkék:szoftver utómunka technika fotóblog ötlet tippek photoblog rendszerezés lightroom 3

Szólj hozzá!

lvnte 2010.09.26. 16:20

Mit vegyünk az új 35mm 1.4 Nikon helyett?

Egy Fuji X100-ast.


Lassan egy hetes hír, hogy a Fuji bejelentette a hibrid keresős, ~35mm ekviv. fixis gépét, az X100-at. Elég csak ránézni a termék fotóira és az emberből rögtön kikívánkozik az az egy szó, ami általában vásárláshoz szokott vezetni: KELL.

Nekem legalábbis kellene egy ilyen gép. Ezt vinném magammal utácra, sörözni, turistáskodni, kirándulni - mindig amikor nem a nyolc kilós táskát akarom cipelni. Valamelyik nap előjött egy beszélgetés során az új 35mm 1.4 Nikon obi és a horror ára, most azt mondom ez a gép inkább megérné a pénzét ahelyett.

Ha lehet hinni a pletykáknak ~500e HUF körüli összegért jut majd el Európába, ami elérhetővé tehetné azok számára is, akik egy Leicáért sóvárognak hosszú évek óta.

Ha a többi pletyka is hihető, 2011 elején kerül piacra. Abban az évben is pont akkor van szülinapom. Ha valaki szeretne meglepni, kezdje el a Japán ismerőseit hívogatni, hogy mihamarabb elhozhassa nekem.

Címkék:fényképezőgép technika fotóblog termék fuji x-100

Szólj hozzá!

lvnte 2010.09.24. 13:27

Ötmilliárd Flickr fotó, azabaj?

Alaposan megosztotta a fotós közösségeket a hír, hogy flickrre valaki feltöltötte az ötmilliárdodik fotót. Szakmai blogok szomorúan veszik tudomásul, hogy percenként háromezer új kép kerül feltöltésre, elönt minket a mocsok, szépen lassan megfulladunk az igénytelenség sártengerében.


Biztos ez? -Hosszú post a kattintás után


Nézzük akár az ötmilliárdodik képet jegyző valaki flickr oldalát. Valakink emlékeket gyűjt ide. Képeket az életéről, mindennapjairól. Persze, száz képenként egyszer-egyszer besikerül egy HDR tájkép, lefotózza a szomszédlányt vagy egy helyi sporteseményt. Árt ezzel valaki bárkinek?

Teljes mértékben megértem valakit, aki ezt a módját választotta az adattárolásnak. Én is olyan képeket őrzök meg, amiket évtizedek múlva is szeretnék visszanézni, mutogatni az unokáknak, bárkinek. Az otthoni technika erre nem alkalmas.

Nem úgy kell a mai fotómegosztókra tekinteni, mint a művészi/szakmai kiteljesedés csúcsára, ahova mindenki a legjobb képeit tölti fel és szakmai eszmecserék folynak minden kép kommentjei alatt a tökéletes kompozícióról és a bravúros fény-árnyék játékról. Az a korszak talán együtt halt meg a fotozz.hu-val.

A flickr ugyanolyan közösségi oldal, mint a twitter vagy a foursquare. Egy flickr fotó nem több mint status update, nem feltétlenül hordoz több értéket, mint a check-in a sarki étteremből. Kivételek persze vannak, ahogy a twittert is használják komoly újságírók, de még elnökök is, ott mégsem várjuk el mindenkitől a rendkívüli információtartalmú és lehengerlően fogalmazott 140 karaktereket.

A legérthetetlenebb pedig, amikor már a Facebook-ra feltöltött családi képek minőségét is hasonló elvek alapján kéri számon bárki.

Ha nem közösségi oldalként tekintünk a flickrre, akkor sem kell többet gondolni róla egy egyszerű és ingyenes online tárhelynél, ahol garantáltan megmaradnak a fotóink, miközben erre otthon wincseszterről-wincseszterre backupolva sincs garancia.

Akkor mi a baj az ötmilliárd képpel?

Nem zavarnak senkit, ha nem tetszik nem nézzük meg valaki képeit, nem foglalják az internetet más tartalom elől, csak ha rákattintunk.

Az #1 indok a fotómegosztók ellen, hogy a középszerű tartalomban nehéz megtalálni az igazi értékeket, nehéz kitűnni a valóban jó képekkel. Miért akarna bárki flickren kitűnni a tehetségével? Ha vannak is meseszerű példák amikor flickr galéria alapján felfedezett fiatal tehetséget felkapta a szakma, ilyenek fényévente egyszer történnek.

Sok portál stockként használja a fotókat, nem törődve szerzői jogokkal? A magára valamit is adó oldalak nem nyúlnak flickrről, egy-egy ilyen eset elég nagy presztízs-veszteség. Nem éri meg a 100Ft-os stockfotókon spórolni.

Egyetlen káros hatása az a gyakorlat (fotós szempontból), mikor a felhasználók fotóiból állítanak össze galériákat eseményekről. Erre nincs jó magyarázat, ezt csak simán gáznak tartom, de sajnos gyakori.

Akkor ennyi volt. Ötmilliárd. Most mi lesz?

Kanyarodjunk vissza kicsit a poszt legelejére. Emlékszik még bárki is a fotós nevére, akinek a galériáit végignézte a bejegyzés elején? Ugye hogy nem. A feltöltés és közzététel önmagában nem jelent értéket, az csak a kezdet.

A képekkel végzett közösségi tevékenység, címkézés, csoportokba rendezés, térképre helyezés mind hozzájárul a történelmünk (vagy csak életútunk) jól visszakereshető dokumentálásához. Így ad értéket a flickr a legegyszerűbb feltöltött fotóhoz is.

Olyan nagy baj ez?

Címkék:vélemény flickr képmegosztó fotózás fotóblog photoblog közösségi média

4 komment

lvnte 2010.09.22. 15:48

Honnan tudhatjuk, hogy profi fotóssal állunk szemben?

Nevettem. aztmondja:

1. Szigetelőszalag: Egy igazi profi nem adja szervízbe a felszerelését. Ha kicsit megreped a váz vagy az objektív, semmi gond. Össze lehet ragasztani - és ha működik, minek cserélni?
-pipa

2. Nehézkes mozgás: Fotóstáska = fényképezőgép + 6 lencse + laptop + vakuk + kábelek.
-pipa

3. A hűtő tojástartójában még mindig filmek sorazkonak.
-Ezt buktam

4. A stock szót nem raktárkészletnek fordítja angolról. - Említésére szélsőséges érzelmeket lehet kiváltani belőle, az abszolút támogatástól a teljes elutasításig.
-pipa

5. Öltözködés: Mindenkin  a színes ruhákat, apró részleteket keresi és kéri számon, ruhásszekrényében végignézve viszont csak szürke és fekete ruhákat találni. Azok is mind kopottak már.
-pipa.

6. Felszerelésének értéke és az autójának árkategóriája közötti fordított arányosság:  Ennél a pontnál visszakanyarodhatunk a ketteshez,és megkapjuk az egyértelmű választ. -pipa

7. 25 felett is hátrafele hordja a baseball sapkát: Azok az állóképek, ugye.
-Buktam (24)

8. Jógamestereket megszégyenítő pozíciók: Guggolva, fekve, fejenállva vagy kerítésről lógva, a jó képnek el kell készülnie.
-pipa

Viszont hogy valóban miről ismerhető fel, azt talán ebben a videóban mutatja jól be Joel Meyerowitz:

Leginkább arról, hogy nem ismered fel

Címkék:ajánló technika fotózás fotóblog photography photoblog utcai fotó

Szólj hozzá!

lvnte 2010.09.21. 08:00

Fotózzunk Atombombát!

Nukleáris fegyverek tesztelésének megörökítése céljából keresünk megbízható operatőröket. Érdeklődni a következő telefonszámon, illetve személyesen a legközelebbi Uncle Samnél.

Ma már talán kevesen vállalnák el az állást, 1947-ben azonban 250 fős stábot toborzott az amerikai hadsereg a legnagyobb hollywoodi filmstúdióktól, az atombombák tesztjeinek dokumentálásához. Az '50-es években a hadsereg által üzemeltetett Lookout Mountain studió egymaga annyi anyagot dolgozott fel, mint amennyit közben a teljes hollywoodi filmipar. Közel 6.500 film, ugyanabban a témában.


A különbség, hogy míg a hollywoodi filmeket megismerte a világ, a hadsereg anyagairól 1997-ig nem is lehetett hallani. Készítőinek - Atomic Filmmakers stáb - kilétét nagyobb titok övezte, mint a bombákat fejlesztő tudósok személyét.

 Bill Clinton elnöksége alatt kezdték el nyilvánosságra hozni a felszíni és légköri tesztekről készült felvételeket, az újrafeldolgozás a Bush adminisztráció alatt szakadt meg 2001-ben, a terrortámadások után.

A felvételek dokumentáció mellett főleg tudományos célokat szolgáltak. Segítségükkel pontosabban lehetett előre tervezni a bombák által elérni kívánt hatást, tanulmányozni a robbanás során keletkező lökéshullámokat és a detonáció egyéb hatásait. Néhány felvétel a mai a napig is titkosított, a bombák alakja és mérete ugyanis tervezési titkokat fedhet fel.


Cool guys don't look at explosions

A operatőrök kezdetben alig néhány kilométerre állították fel a kamerákat a robbanás középpontjától, hagyományos módszerekkel, egyszerű védőruhában filmeztek. Beszámolóik szerint a lökéshullámok többször is fellökték őket a felszereléssel együtt, a filmet pedig könnyen tönkretehette az erős fény és a robbanás ereje. A kamerákat már a detonáció előtt el kellett indítani, a robbanás által keletkezett fizikai hatások alatt alig tudták kezelni az eszközöket.

A bombákkal együtt a filmes technika is fejlődött: a hidrogén bombákat már 30km-ről filmezték, speciális bunkerekből és repülőgépekről (ami szintén kevésnek bizonyult néhány esetben).


A filmezésre használt technika jóval meghaladta a kor hollywoodi eszköztárát. Az robbanások felvételére fejlesztett kiegészítők csak évekkel később jelentek meg polgári használatban: Speciális szűrők, por és ütésálló vázak, repülőgépre szerelhető kamerarendszerek, fejlett vetítőgépek, extrém lassított felvételekre képes felvevők - csak néhány dolog amit a filmgyártás az atombombák tesztelésének is köszönhet.

1963-ig dokumentálták az összes atomrobbantást földön, vizen és levegőben, ezután munka nélkül maradt a filmes stáb nagy része. Ebben az évben írták alá az atomhatalmak azt a rendeletet, mely megtiltotta a felszíni robbantásokat, így azok a föld alatt folytatódtak tovább.

1997-ben az első filmek nyilvánosságra hozatala utána az AFI (amerikai film intézet) kitüntette a Atomic Filmmakers még élő tagjait. Azt a néhány tucat embert, aki nem rákban halt meg az évek során.


Az operatőrök közül a 75-éves George Yoshitake adott nemrég interjút a New York Times-nak. Az audio slideshow mellett néhány lenyűgöző fotó is elérhető a robbantásokról a NYTimes interaktív oldalán - az illusztrációnak használt képek is innen vannak.

Ha kíváncsiak vagytok néhány nyilvánosságra hozott videóra, a Nevada Site Office online könyvtárában van pár tucat. Nagyon komoly a korabeli narrátor hangja némelyik alatt.

Atombombás témában pedig írtam én is nemrég, a Hiroshimai bombázás évfordulója alkalmából.

Címkék:film történelem fotóblog atombomba photography photoblog "new york times" afganisztán

Szólj hozzá!

lvnte 2010.09.19. 23:43

Minimum egy szintlépés

Holnaptól térünk vissza a rendes blogkerékvágásba. A héten belekóstoltam kicsit az esküvő fotózásba. Negyven giga képet, megszámlálhatatlanul sok milliárdnyi pixelt tologattam színesből fekete-fehérbe és vissza.

Rengeteg tapasztalattal járt ez a bruttó ~5 nap munka, amiről mind-mind írni fogok.

Címkék:fotózás fotóblog

Szólj hozzá!

lvnte 2010.09.07. 16:17

Igaz-Hamis történelem, megrendezett sajtófotók I.

A spottr-en ma indult (Fotómanipulációk) sorozat adott ötletet hogy előkotorjam ezt a postot piszkozatok közül. Még nyáron akartam összerakni, az akkor kirobbant Reuters-flottilla ügyről - arról, mivel manipulálhatók a sajtófotók.

Kétrészes írás lesz, az első részben arról, miket csinálhat a fotós terepen a hatás fokozása érdekében, a másodikban pedig a spottr-hez hasonlóan néhány elhíresült képszerkesztői hamisítással.

1. Megrendezett jelenetek

Talán a legenyhébb kategória, mikor a fotós beállítja a modelljét valahol. Szinte minden nap előfordulnak a napi sajtóban ilyen képek, elég egy beállított interjú fotóra, vagy bármilyen közelképre gondolni, ahol az alany tud a fotós jelenlétéről, néhány centi választja el őket egymástól. Ilyenkor a fotós jelenléte önmagában is befolyásoló tényező, pláne ha apró utasításokat is ad az illetőnek.


Ennek is vannak fokozatai: Szerintem belefér, ha megkérek valakit, hogy álljon arrébb egy lépést, vagy nézzen felém ha előtte állok, vagy csinálja tovább amit csinál még egy kép erejéig. A fenti képen a szappanbuborékot fújó lányt kértem meg, hogy fújjon még egy adag buborékot a kép kedvéért (már épp befejezte mikor észrevettem). Ez lett belőle.

 Az viszont már nem férne bele, hogy egy álló embert arra kérjek hogy üljön le, vagy forduljon meg.

Elesett a spanyol katona, de felkelt

Capa óta sejthejük, hogy a történelem nem mindig biztosan úgy történt, ahogy azt a fotóriporter megörökítette. A klasszikusnak számító Spanyol katona fotója, amiről a mai napig nem tudni biztosan hogy megtörtént eseményt ábrázol, vagy Capa rendezte a jelenetet egy napsütéses délutánon.


Itt van ugye a másik két kép, ahol a fegyver elvileg nem így esett volna el a katonával, és a harmadik kép, amelyik szintén ellentmondhat a fizika aktuális törvényeinek. Baj van a helyszínnel is, ugyanis a kérdéses területtől 50km-re volt a frontvonal (már ha a tényleg ott készült a kép ahol sejtik, és ahol azt Capa állította).


A vita a képek valóságtartalmáról nem véletlenül tart évtizedek óta, nem is én fogok igazságot tenni benne. Annyi biztos, hogy az állítólagos negatív állítólagos utoló kockáján a katonák elég boldognak tűnnek, egyikük pedig nagyon hasonlít arra az emberre, akiről az ikonikus fotó készült:


Mentőből áldozat

A New York Times fotósa kevesellhette az akciót, amit az égő romokban menteni próbáló férfiak látványa nyújtott, ezért az egyikük tisztázatlan körülmények között hirtelen a romok alá került, és már társainak kellett kibogoznia testét a törmelék alól. A rövidnadrágos srác, zöld sapkában:




A fotóst a botrány után felelősségre vonták, azt nyilatkozta a férfi megbotlott és a romok alá esett, ezért kellett társainak kisegíteni.

Green Helmet Guy Libanonban

Az egyik legnagyobb port kavart és a történelem egyik legegyértelműbb ilyen típusú manipulációja a libanoni háborúk idején fotózott Green Helmet Guy. Az Eureferendum blogon egy hétrészes tényfeltáró anyagot olvashattok az emberről, aki mindenféle romokból alól mentett ki halott gyerekeket '96-ban.

A képeket külön-külön felhasználva nem tűnik fel semmi szokatlan, a teljes sorozat viszont arról árulkodik, hogy a romok alól kiemelt gyereket legalább egyszer visszatemették! a fotó kedvéért, és a halottaskocsihoz is indokolatlanul hosszú úton jutott el a mentőalakulat.

    


Az eset akkor lepleződött le végképp, amikor egy másik forgatócsoport filmre vette, ahogy az emberünk a hordágyon lévő halottat visszaviszi az útra a mentőautóból, majd a kamerák kedvéért újra felemelik és kocsira teszik (a videó már nem elérhető youtubeon).

2. Átrendezett helyszínek

Nem csak embereket, sokszor tárgyakat is arrébb lehet (vagy nem lehet) tenni a jobb kép érdekében. Ilyet is viszonylag gyakran látni. Sokszor így kerülnek a plüssállatok és gyerekjátékok a lerombolt házak maradványai közé. Fokozatosság itt is ugyanúgy érvényesül mint az előző példák esetében.

Ezt a bibliát például egy belvárosi zsinagógában fotóztam le. Eredetileg a kis fiókban volt az imapadban, de ahogy megfordultam, véletlenül levertem a táskámmal és így esett a pad ülőrészére. Esés közben kinyílt, és kiesett belőle egy lap. Ha már így alakult, csináltam róla egy képet is mielőtt visszatettem, de a fotót ettől még felhasználtam illsztrációnak a sorozathoz. Hamisítottam ezzel?


Talán annyira nem, mint amikor a lerombolt városrészekben mikiegérrel és társaival próbálják szívszorítóbbá tenni a látványt:

3. Átdátumozott fotók, valótlan képaláírások

Lehet a szerkesztők figyelmetlensége, de szándékos megvezetés is, ha ugyanaz a helyszín többször előkerül egy hírügynökség kínálatában, csak éppen más esemény kapcsán és új szereplőkkel a kép melletti magyarázó szövegben. Így fordulhatott elő, hogy a folyamatos bombázás alatt álló városkát ugyanazokkal a romokkal illusztrálták:

A frissen lebombázott épület 2006. augusztus 6-án:
... és július 24-én:

Mondhatnánk rá, hogy háborús övezetben nem takarítják el tíz nap alatt a romokat, ez valószínű is. Elképzelhető, hogy a július 24-én lebombázott épület törmelékei egy darabig nem mennek sehova, de nézzük meg a harmadik felvételt, ami július 18-án készült. A képaláírása szerint egy fotós épp a néhány napja lebombázott épület romjait fotózza:

ismerős?

A legpechesebb háztulajdonos

Hamis képaláírásokat lehet kombinálni megrendezett eseményekkel is. A képen látható nő négyszer is megsiratja a házát:

 július 22-én a Reutersnek:

bár ekkor már elvesztett egy házat korábban is:



 augusztus 5-én az AP-nek:

végül augusztus 19-én ismét egy ingatlannal szegényebben, de új ruhában

Vagy a címlapfotó esete, ahol a lelőtt izraeli vadászgép feletti dombon pózol egy libanoni fegyveres. A képaláírás szerint a lezuhant repülő robbanása nyomán keletkezett tűz, viszont egy másik fotón egyértelműen látszik, hogy csak egy szeméttelepen égetik a hulladékot:


Bár a példák nagy része az elmúlt évtized elejéből származik, nem szabad azt hinni, hogy azóta nem történnek hasonló esetek. A módszerek a mai napig élnek a fotóriporterek napi rutinjában, érdemes egészséges kétkedéssel fogadni az aktuális konfliktusokból érkező képes tudósításokat.

Címkék:fotózás fotóblog legenda photography photoblog fotóriporter sajtófotó fotómanipuláció archív képek photojournalism történeelm

3 komment

lvnte 2010.09.02. 13:23

The Beat of New York és az országimázs



A fenti videót egy német filmes stáb operatőre csinálta forgatás után, hobbiból.
A Mercedesnek gyártottak reklámfilmet, aztán egyikőjük hazafele felfigyelt egy utcai zenészre, felvette a dallamot, remixelték és forgattak mellé egy brutálisan jó videót.

Ki jön New Yorkba?

A másik dolog ami eszembe jutott róla, hogy miben lenne más egy ilyen anyag Budapestről? Most nem a Budapest Business Region videóra gondolok, az megrendezett, de bizonyítja hogy a technikai feltételek itthon is megvannak. Kell hozzá egy 5DMKII.

Helyszínekkel sem lenne probléma. Nekünk is van metrónk, hidaink, panorámás kilátóink a városra, éjszakai fények, nyüzsgő városrészek. Akkor?

Az emberek. Itthon szinte elképzelhetetlen, hogy valaki rám sem hederít egy kamerára az utcán, csak továbbmegy, mintha ott sem lenne. Aki az utcán fotózik az gyanús. Kérdően, meg nem értett félelemmel kell ránézni, esetleg be is kell szólni neki, vagy hadonászni a kamera felé.

Persze, biztos New Yorkban is volt részük hasonlóban és nyilván nem azokat a jeleneteket vágták bele, de szerintem mindenki érzi mire gondolok.

Egy személyes példa a héten: Egy interjút fotóztam a Toldiban, és csináltam néhány fotót az utcáról is az ablakon keresztül. Minden járókelő visszafordult utánam, hogy vajon miben mesterkedem. Látszott az arcukon hogy mélyen elítélik ezt, bármi is legyen ez.

A kedvencem egy igen tudálékos háromfős társaság volt, akik megálltak és elkezdtek nekem személyiségi jogokról és eztnemszabadmitképzelszmagadról-ról magyarázni, anélkül, hogy megkérdezték volna mit is csinálok egyáltalán.

Valahogy így nézne ki egy Beat of Budapest videó.

A másik teljesen szürreális szereplő hazai körülmények között a rendőr lenne. A rendőr ebben a videóban biztonságot sugároz. Olyasmit üzennek hogy számíthatsz rájuk, ottvannak, lehet hozzájuk fordulni bármivel. Itthon mit csinálni egy rendőr hasonló esetben? Igen. Azt.

Címkék:budapest vélemény new york videó magyarország országimázs fotóblog eyecandy photography photoblog utcai fotó

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása