Látványpékség

A fórumokon játszható szólánc-szerű szöveges asszociációs játékok, de akár ezek képes megfelelői is elég huszadik századi őskövületnek tűnnek a Canon által szponzorált Story Beyond the Still projectet nézve.

Az ősi online közösségi játék tuningolt verzióját Vincent Laforet indította (reverie megvan gondolom) Vimeo-n. A Chapter 1-ben elindított történetét az utolsó jelenetet alapul véve kell folytatni. Bárki küldhet be videót az általa kigondolt folytatással, de csak a nyertesnek hirdetett klip viszi tovább a cselekményt a következő epizóddal. A nyertes videó mellett a többi induló anyagát is meg lehet nézni, így minden epizód után 6-7 felé ágazik a sorozat.

Lost rajongóknak kifejezetten élvezetes lehet össze-vissza is nézni a klipeket, ők hat év alatt már hozzászokhattak, hogy egy történetből semmit nem értenek.

Az ötlet persze nem új. Amióta videómegosztó oldalak léteznek, ez a játék is él rajtuk. A Beyond the Still-t a HDDSLR kamerák kizárólagos használata, és az igen magasra tett vizuális mérce teszi különlegessé. Minden beküldött anyag profi munka, az eddigi nyertes részek - bár teljesen más stábok készítik őket - egységes látványvilággal építkeznek egymásra.

Négy fejezet készült el eddig a történetből, ezeket sorban embedelve meg lehet nézni itt is, aki pedig kedvet kapott az alternatív folytatásokhoz, az Vimeon a projectnek dedikált oldalon nézelődhet. Otthonülős pünkösd hétfői programnak tökéletes.

Első fejezet:


Második fejezet:


Harmadik fejezet:


Negyedik fejezet:

Az évadzáró alkalmából Canon 5D MKII-vel forgatták a Dr.House hatodik évadának fináléját. Komoly reklámot kapott ezáltal az utolsó rész, mindenki várta a különleges és egyedi képeket, amit soha azelőtt még nem láthatott. Vártam a csodát én is: 720p-ben néztem, hogy üssön egy nagyot. A pofon viszont elmaradt és ez talán sokkal többet mond bármilyen látványos trükknél.

Ugyanúgy nézett ki, mint akármelyik korábbi rész. Volt persze egy kis játék az elején éles-életlenséggel, látszódott az alacsony fényviszonyok mellett megmutatkozó technológiai fölénye az 5D érzékelőjének és a tűéles Canon lencséknek, de laikus szemmel talán fel sem tűnne az átlagos nézőnek, hogy itt bizony valami más, mint eddig.

 Ennek lehet egy olyan üzenete is, hogy a HDDSLR technika nem merül ki a tilt-shift+stop-motion videókban, meg a mélységélességgel játszadozó művészfilmekben, hanem komolyan és megbízhatóan helyettesítheti a sokkal drágább studiókamerákat is a megszokott gyártásmenetben.

Májusban szinte egyszerre jött ki iphone-os képnézegető alkalmazásával a Boston.com Bigpicture rovata és a Magnum ügynökség, valamint a Cooliris is nemrég tette elérhetővé az iphone-ra fejlesztett verzióját. 

Elkészült a teljes Moment in Time adatbázis, több tízezer képpel. Komoly beleéléssel lehet nézegetni a galériát,  ha naivan hiszünk benne, hogy tényleg mindegyik kép ugyanabban a percben / pillanatban készülhetett.

 Már maga az arhívum megvalósítása is látványos: az azonos helyen és tematikában készült fotókat tornyokban egymásra rakodva lehet végignézni.

Fantasztikus.

Hogy mennyire volt sikeres a felhívás, talán abból látszik a legjobban, hogy Budapest - Hungaryből ugyanarról a helyről két kép is készült:

Én a Moszkva téren az újságárus mellől fotóztam ugyanazokat a virágárusokat, akiket - mint ma így kiderült - Kecskeméti Dávid is. Bár feltehetően nem ugyanazon a napon, hacsak nem ment haza átöltözni egyikőjük. :D


ui: nézd anyu, kinn van a fotóm a New York Times honlapján.

1945. Május 8-án tették le a Német csapatok a fegyvert Berlinben, azóta ünneplik Oroszországban május kilencedikén a győzelem napját, idén 65. alkalommal. Két galéria a két oldalról, 65 év távlatában:

Objektív vásárlás előtt örök dilemma (DX forumátumú váz tulajoknak legalábbis), hogy fullframe-re tervezett objektívet vásároljunk a DX-es vázra, vagy kifejezetten a kisebb érzékelőmérethez gyártott DX-es optikákat válasszuk.

Közeli kapcsolatba kerülhet bárki a történelemmel, ha a HVG galéria után kedvet kap hasonló fotók készítéséhez saját környezetéről, vagy kirándulni indul az archív felvételek alapján a városban. Ki tudja, talán azokat a képeket fogja valaki 2100-ban felhasználni, amiket mi most megcsinálunk.

Előkészület

Első lépés (egyben az első akadály) maga az archívum, amire a Tumblr végtelen bölcsességtengerében találtam rá hh-tól. Rettentő rosszul összerakott, nehezen kezelhető adatbázis. Talán csak IE alól működik rendesen, a felugró ablakokat engedélyezve. Kereshetünk benne utcanév és épületek alapján is, mindkét módszer egyformán nehézkes.

A képek kiválogatása után érdemes felfűzni őket valamilyen rendszerbe, megtervezni egy útvonalat amin a legrövidebb idő alatt bejárhatók a helyszínek. Én iphonera másoltam a képeket egy galériába, aztán a telefon térképén végigjelölgettem a pontokat, ahol meg kell állni fotózni. Ez triviális dolognak tűnhet, de így is előfordult, hogy oda-vissza rohangáltam két hely között, mert kihagytam valamelyiket.

Sokan írták – jogosan – hogy nem sikerült az eredeti perspektívából / kivágással csinálni a képeket. Ennek több oka volt, sajnos nem mindegyik kiküszöbölhető.

A 1900-as években használt formátum és a lencsék is eltérnek az általam használt NikonDX méretű érzékelő és a Tokina12-24 nyújtotta képtől, emiatt eleve változik a perspektíva. Ez a kisebbik probléma, a változás nem lenne annyira szembeötlő.

A legtöbb helyen (DX-ben számolva) 17-50mm között kell dolgozni, bárki nekivághat egy kitben vásárolt dslr géppel vagy egy kompakttal is. A lényeg, hogy egy-két emelet magasra jutva, perspektikus torzítás nélkül fotózhassuk az épületeket. A legideálisabb optika a feladatra egy 24-70 körüli átfogású, jó minőségű lencse, a torzítás minimalizálására.

Terepmunka

A játék nem is annyira a technikáról, inkább a helyszín felkutatásáról szól. A legtöbb helyen, ha maga az épület nem is, a környezet alaposan megváltozott. Az utcákat kiszélesítették, házakat építettek vagy bontottak el, a Gellért hegyet benőtte az erdő, a hidakat lebombázták és átépítették a század során.

A munka során a telefonon lévő képeket használtam támpontként. Meg kell találni azt a hangsúlyos elemet a képen, amit a legpontosabban szeretnénk visszaadni és ahhoz komponálni hozzá a környezetet. A pontos tájolásban/komponálásban jó segítség lehet például az épületek ablakait számolni, vagy díszítő elemeket és a képszéleket alapul venni.

Az archív fotók szinte kivétel nélkül 2-3 emelet magasból készültek, én azt sem tartom kizártnak, hogy létrát is vitt magával a fotográfus, vagy forgalomirányító bódék lehettek az út mentén, amiből az utcaképeket fotózta.

Ma ezek a pontok lakóházak vagy irodaépületek, ahol csak a szerencsén múlik, hogy sikerül-e bejutni. Általában kedvesek voltak a tulajdonosok és beengedtek, de ugyanennyi helyről el is küldtek. Ne feledjük: irodákból, boltokból csak a tulajdonos engedélyével készíthetünk felvételeket!

Érthető, hogy nem szívesen enged senki idegeneket a házába, vagy csak épp nincs otthon, esetleg rosszkor zavarunk. Ezeket kivédeni sehogyan sem lehet, többször visszajárni ugyanoda pedig végképp illetlenség. Volt olyan házaspár is, aki azzal hajtott el, hogy a HVG-t nem engedi a lakásába, mert csúfot űztek Viktorból a múlt heti címlappal. Fel kell készülni az elutasításra.

Ha meg is találjuk a tökéletes helyszínt, rengeteg apró elem zavarhatja a látványos fotó elkészítését: belógó kábelekbe, fák lombkoronáiba, hatalmas reklám feliratokba és közúti forgalomba fogunk ütközni. A teljes pontosság helyett érdemesebb szem előtt tartani, hogy a képünk önmagában is elfogadható legyen. Úgy komponálni, hogy a legkevesebb zavaró elem kerüljön a képre.

Utómunka

A legegyszerűbb módszer photoshopban megnyitni a képünket, majd egy új layerre másolni az archívumból letöltött fotót. Mivel a scannelt képek felbontása elég alacsony, érdemes a sajátunkat is 900-1000px körüli méretre kicsinyíteni.

A régi felvételt ezután átlátszóvá téve addig kell alakítani, amíg a legtöbb ponton fogja fedni a fotónkat. Az így kapott layereket külön-külön elmentve készen is vagyunk. Photoshopban a lencse torzítását is korrigálhatjuk valamennyire, a képminőség rovására.


Archívumra fel! A magam részéről biztos folytatom még a sorozatot.

Holnap (2010. május 2-án) délután öt órakor mindenki ragadjon fényképezőgépet egy pillanatra, és csináljon egy képet a helyről ahol épp tartózkodik. A fotót ezután a NYTimes Global Mosaic oldalára kell feltölteni, ahol a sok százezer (millió) kép együtt alkot majd egy mozaikot, ami elég pontosan dokumentálja majd, mit csinált a világ vasárnap délután.

A legjobb képek kiemelt helyre kerülnek majd az összeállításban, de mindegyik kereshető marad egy feltehetően elég terebélyes méretű összeállításban - földrajzi hely, téma és megannyi más szempont alapján. Érdemes lesz nem csak egyszerű pillanatképet kattintani majd, hanem olyan témát kitalálni, ami legjobban bemutatja környezetünket és rajta keresztül minket is.

A képeket tehát magyar idő szerint délután ötkor (UTC+2h) kell elkészíteni, majd ide feltölteni: http://submit.nytimes.com/moment (file méret: max 5MB, a kép hosszabbik oldala minimum 1000px!)


Addig már csak azt kell kitalálni, hol legyek holnap délután.


(ha pedig már úgyis a Lensblogon járunk, és a NYTimes a téma, akkor New York, New York!)