A Magyar Sajtófotó halála valahol Völgyi Attila posztja és a 444 felhívása között keresendő. Mindkét szerzőnek igaza van, de sokkal érthetőbb lesz a történet, ha a két cikkből kiemeljük a lényeget.
A legtöbben azért osztották meg a 444 cikkét, mert abban azt írják, hogy az új szabályozás végleg kicsinálja a sajtófotót. Ez egyszerűen nem igaz. Attila posztja ezzel szemben maga a Törvény Szava, csak picit elvész a paragrafusok között.
Nem attól félünk, hogy ezek után nem fotózhatunk majd le senkit. Az a baj, hogy az új szabályozás nem tisztáz egyértelműen helyzeteket, és minden vitás kérdés a bírói gyakorlat szeszélyétől függ majd továbbra is. Mi a ráutaló magatartás? Mi a szóbeli engedély és hogyan bizonyítom, hogy megkaptam? Ki a közszereplő? Mi számít tömegnek? Mi a nyilvános esemény?
Egyik kérdésre sincs biztos válasz, a bírók döntésein pedig súlyos százezer forintok múlnak.
Mi változik?
Anarki írása felhívja a figyelmet egy buta és értelmetlen ostobaságra: a rendőrök arcát a magyar törvények értelmében nem mutathatja a sajtó, ezért őket minden esetben (...) felismerhetetlenné kell tenni a képeken - És ez tényleg indokolatlan hülyeség. Cserébe nem is változik az új ptk-val.
De más sem igazán: az a helyzet, hogy a munkánk legnagyobb részét nyilvános eseményeken végezzük, ahol közszereplőket és tömeget fotózunk mindenféle élethelyzetekben. Nézzétek végig akár az idei Sajtófotó pályázat képeit vagy a World Press Photo-t. Egy olyan kép sincs köztük, ami az új ptk. értelmében ne készülhetett volna el, de olyan sem, ahol a fotósnak valamit máshogy kellene csinálnia hozzá, mint eddig tette.
Az erre vonatkozó szabályok lényegében nem változnak:
- Közszereplőről készített kép, utcai felvétel, vagy tömegrendezvényen készült, tömeget, többeket ábrázoló, nem egyediesített felvétel esetén nem kell hozzájárulást kérni. (A bírói gyakorlat szerint tömegfelvételnek számít, ha az ábrázolás módja nem egyéni, az egyes résztvevők nem elkülönülten jelennek meg a felvételen, hanem tömegként.)
Fontos: kell-e engedély az egyéni/portré fotó elkészítéséhez és publikálásához? Igen.
De engedélyt most sem kell és ezután sem fog kelleni előre kérni a képhez. Elég ha a kép elkészülte után megbeszélitek a helyzetet a képen felismerhető szereplővel. Nem kell mindenkivel órákat csevegni, a beleegyezés történhet ráutaló magatartással is: nem kezd el kapálózni feléd, hanem tudomásul veszi, hogy fotózod. A legbiztosabb persze lepapírozni, de ez elég életszerűtlen ma.
A legtöbb esetben pár értelmes szó vagy egy kedves gesztus meg is oldja a helyzetet, de ha valaki nagyon határozott kifogást emel a fotózás ellen, akkor sem vagy köteles törölni a képet. De nem publikálhatod, amíg bele nem egyezik.
Ha nem nyilvános eseményen vagytok, az egészen más: mondjuk, csak úgy sétálsz az utcán, belefotózol egyet a szembejövő arcába, hazarohansz és eladod a képet, másnap pedig a fotó egy társkereső oldal címlapján virít a hirdetés alatt, vagy egy Facebook oldal coverfotójaként (...) Na ilyet nem lehet csinálni az új ptk értelmében (a régiében sem). Viszont egy fotóriporter sem így dolgozik, nem így készülnek a képek az újságba.
- Ugyanez a helyzet a nyilvános felhasználói profilokból letöltött képek esetén is (twitter-tumblr-facebook-személyes blogok-instagram). Minden esetben hozzájárulást kell kérni a felvétel felhasználásához a kép készítőjétől és a képen szereplőktől.
Fontos: megakadályozhatja-e valaki, hogy lefotózd? Nem.
Megtiltani megtilthatja, de ahogy Attila is írja, a tiltás nem jelenthet korlátozást.
A helyszínen az illető nem akadályozhat téged erővel és nem töröltetheti a képedet. Sőt, nem is vagy köteles megmutatni a memóriakártyádat, még a rendőrnek sem. Nyugodtan mondhatod azt is, hogy nem fotóztál, csak az arcod előtt volt a gép és a keresőjében nézelődtél. Persze ez pofátlanság.
Mi van akkor, ha a fenti példában készült fotót mégis publikálod? Ha a kép nyilvános eseményen készült vagy bűncselekményt ábrázol, akkor publikálhatod is a képet. Ugyanez vonatkozik a közszereplőkre is, ha nem közszereplés közben kapod le őket, az AB - nagyon helyesen - épp pár napja jelentette ki, hogy a közszereplőnek többet kell tűrnie a méltányolható közérdeknél is.
Szóval, akármi történik is majd március 14-én, három dolog biztos:
- Nem fog változni az a gyakorlat, ahogyan a képek ma az újságba kerülnek.
- A rendőrök rajtunk kívül csak féldiktatórikus, buta országokban állnak az arcukkal a törvény felett, és ezzel jó lenne kezdeni valamit.
- A beteg valószínűleg túléli a ptk. változtatásait, és vígan haldoklik tovább.
